CsK:A vörös-hegyi csata

Innen: Elder Scrolls Lapok

A vörös-hegyi csata
Vivec személyes beszámolója a Vörös-hegyi csatával kapcsolatos eseményekről, istenné válásuk indítékairól és körülményeiről, és jelenlegi aggodalmaikról.

Az alábbiak Lord Vivec szavai, papírra vetve, az elpártolt papnak, Malur Omaynnak címezve, - ki szembesítette Vivecet a Vörös-hegyi csatával, és a Nerevar próféciával kapcsolatos hamuföldi hagyományokkal -, s az inkvizíció egy meg nem nevezett elöljárójának, ki csatlakozott Vivechez az elpártolt papok kihallgatásánál.

Ki tudná pontosan felidézni a távoli múlt eseményeit? Azt kérted, saját szavaimmal mondjam el neked a Vörös-hegyi csata eseményeit, a Tribunal születésének történetét, és Nerevar feltámadásának próféciáját. Elmondok hát mindent, amit csak el tudok mondani.

Amikor a chimer elhagyta nomád őseinek csordáit és sátrait, s megalapította az első nagyházakat, szerettük a daedrát, és istenekként tiszteltük őket. De felebarátaink, a dwemer nép, megvetette a daedrát, és kigúnyolta bolond rituáléinkat; inkább a logikát és értelmet tisztelték istenükként. Így chimer és dwemer keserű háborúban állt, míg az északiak meg nem szállták Resdaynt. Csak ekkor tette félre nézeteltéréseit a két faj, hogy együtt űzzék el a behatolókat.

Mikor az északiak kiűzettek, Nerevar hadúr és Dumac hadúr, kik tisztelték, és meg is szerették egymást, elszánták magukat, hogy békét teremtenek népeik között. Ebben az időben én még csak fiatal tanácsadója voltam Nerevarnak, és Nerevar feleségének, a királynőnek, Almalexiának. Másik kedvenc tanácsosának, Sotha Silnek az volt a véleménye, hogy efféle béke nem tarthat sokáig, keserves vitákat okozva ezzel chimer és dwemer közt. Azonban tárgyalások és megegyezések útján, Nerevar és Dumac valahogy mégis fenntartott egy afféle törékeny békét.

Ám azután Dagoth-Ur, a Dagoth-ház lordja, kiben mind Nerevar, mind a dwemer megbízott, bizonyítékot hozott számunkra arról, hogy a törp Kagrenac fő-technikus feltárta Lorkhan Szívét, s hogy rájött, miként használhatja annak hatalmát. Elmondta, hogy Kagrenac, félelmetes fegyvert alkotva, még egy új isten létrehozásába is belekezdett, megcsúfolva ezzel a chimer hitet. Ekkor mind a törpök elleni háború kezdeményezését tanácsoltuk Nerevarnak, hogy elpusztítsuk ezt a chimer hitre és biztonságra irányuló fenyegetést. Nerevar gondterhelt volt. Elment Dumachoz, és megkérdezte, hogy igaz-e mindaz, amit Dagoth-Ur elmondott. De ezt Kagrenac hatalmas sértésnek vette, s ekképp válaszolt: "Kinek képzeled magad, hogy bírálni mered a dwemer nép ügyeit?"

Nerevar továbbra is nyugtalan volt, így hát elzarándokolt Azura szent templomához, Holamayanhoz. Azura megerősítette, hogy Dagoth-Ur szavai valóban igazak, s hogy mindenáron meg kell akadályozni az új istenség megalkotását. Amikor Nerevar visszatért hozzánk, s tolmácsolta az istennő szavait, úgy éreztük, döntésünk megerősítést kapott e szavak által, s ismét háború indítását szorgalmaztuk, átkozva Nerevar barátjába vetett vak hitét. Emlékeztettük hát kötelezettségeire: a hit védelmére és a chimer biztonságának megőrzésére, a dwemer veszélyes ambícióival szemben.

Nerevar még egyszer, utoljára visszatért Vvardenfellre remélve, hogy tárgyalások s megegyezések útján visszaállíthatja a békét. Ekkor a két jó barát keserű vitába kezdett, s ennek következtében chimer és dwemer hadba szállt egymással.

A dwemer seregnek erős védelmet nyújtott vörös-hegyi erődítménye, de Nerevar csellel Dumac csapatainak nagy részét a harcmezőre csalta, s ott feltartóztatta, míg ő maga, Dagoth-Ur és egy kis csapat titokban eljuthatott a Szívcsarnokhoz. Ott Nerevar, a chimer király és Dumac a dwemer király megütköztek, s mindketten súlyos sebektől és csapoló-varázsigéktől legyengülve rogytak a földre. Dumac eleste láttán, és mert a Dagoth-Ur, illetve más harcosok által fenyegetve érezte magát, Kagrenac az eszközöket a Szív ellen fordította. Nerevar elmondta nekünk, látta amint Kagrenac és társai eltűnnek ebből a világból. Abban a pillanatban a dwemer nép nyom nélkül megszűnt létezni, Kagrenac szerszámai azonban hátra maradtak. Dagoth-Ur magához vette, s Nerevar elé vitte őket, mondván, "Az a bolond Kagrenac elpusztította saját népét ezekkel a valamikkel. Itt helyben el kéne pusztítanunk őket, nehogy rossz kezekbe kerülhessenek."

De Nerevar úgy döntött, megvitatja királynőjével és hadvezéreivel, kik előre látták a háború jeleit, s kiknek tanácsát nem kívánta többé figyelmen kívül hagyni. Nerevar tehát azt mondta Dagoth Urnak, hogy visszatértéig maradjon hátra, és őrizze a szerszámokat és a Szívcsarnokot. "Megkérdezem a Tribunalt, szerintük mit kéne tennünk, mert nekik megvolt a bölcsességük a múltban, amit én akkor nem birtokoltam. Maradj hát itt, hű Dagoth-Ur, míg vissza nem jövök."

Ekkor Nerevart lehozták hozzánk a Vörös-hegy lankáira, ahol addig várakoztunk, s elmondta nekünk mindazt, ami a Vörös-hegy alatt megesett. Elmondta akkor, hogy a dwemer különleges eszközöket használt népének halhatatlanná tételére, és hogy Lorkhan Szíve csodás hatalmat rejt. (Csak a későbbiek folyamán hallottuk más, akkor ott jelenlévőktől, hogy Dagoth-Ur a dwemer megsemmisítésére, s nem halhatatlanná tételére gondolt. Senki sem tudja biztosan, mi is zajlott ott valójában.)

Meghallgatva Nerevar szavait, ahogy azt kérte, tanácsot adtunk neki, javasolván a következőket: "Meg kéne tartani e szerszámokat, a chimer nép boldogulásának érdekében. És ki tudja, talán a dwemer nem távozott öröklétig e földekről, lehet, hogy csupán egy távoli birodalomba kerültek, ahonnan egy nap tán újra visszatérnek, hogy biztonságunkat fenyegessék. Ezért hát meg kell tartanunk e szerszámokat, hogy tanulmányozhassuk őket és működésük elvét, hogy az eljövendő generációk biztonságban élhessenek."

És bár Nerevar hangoztatta, hogy komoly kétségei támadtak, alávetette magát a tanács döntésének, egy feltétellel: mindannyiunknak ünnepélyesen meg kellett esküdnünk Azurának, hogy a szerszámokat soha senki nem használhatja oly szentségtelen módon, ahogy azt a dwemer tette. Készséggel beleegyeztünk, és letettük a Nerevar által megfogalmazott eskünket.

Nerevarral együtt visszamentünk a Vörös-hegy alá, ahol találkoztunk Dagoth-Urral. Dagoth-Ur nem volt hajlandó átadni a szerszámokat, mondván, azok veszélyesek, és hogy még megérintenünk sem szabad őket. Viselkedése teljesen irracionálisnak tűnt. Azt bizonygatta, hogy csak rá bízhatjuk az eszközöket. Ekkor úgy véltük, valahogy befolyás alá került az eszközök használata által. Mostanra - úgy vélem - biztosan tudom, hogy magától rájött használatuk mikéntjére, s megzavarodva úgy döntött, szüksége van rájuk. Ezért hát Nerevar, és az őrség erőszakhoz folyamodott, hogy biztonságba helyezhessük a szerszámokat. Dagoth-Ur és csatlósai valahogy elmenekültek, de a szerszámokat megszereztük, s átadtuk Sotha Silnek, hogy tanulmányozza, s helyezze biztonságba őket.

Évekig tartottuk a fogadalmat, mit Nerevarral Azurának tettünk, de ez idő alatt, Sotha Sil titokban tanulmányozhatta a szerszámokat, s megsejtette rejtélyük nyitját. Végül elénk tárta egy új, békés világ látomását, melyben nemesek becsületben és méltányosan, hétköznapi emberek egészségben és jólétben élhetnek a halhatatlan Tribunal által vezetve és védelmezve. És önmagunk e jobb világ látomásnak szentelve, elzarándokoltunk a Vörös-hegyhez, és átformáltuk magunkat Kagrenac eszközeinek hatalmával.

Nem sokkal a rituálé befejeztével, amikor új hatalmunk felfedezésével voltunk elfoglalva, megjelent a daedra úrnő, Azura, és megátkozott minket, eskünk megszegéséért. Megjósolta, bajnoka Nerevar, esküjéhez hűen visszatér majd, hogy megbüntessen miket hitszegésünkért, s megbizonyosodjon arról, hogy ily szentségtelen tudás birtokában, többé senki nem hiúsíthatja meg az istenek akaratát, s nem szállhat szembe azzal. De Sotha Sil így válaszolt neki: "Az istenek kegyetlenek és önkényesek, s távol állnak a mer reményeitől és félelmeitől. A ti időtök lejárt. Mi vagyunk az új istenek, a test börtönéből születve, bölcsek, s népünk szükségeivel törődők. Kímélj meg fenyegetéseidtől és szidalmaidtól, állhatatlan lélek. Bátrak, s frissek vagyunk, s nem félünk téged."

És abban a pillanatban, minden chimer dunmerré változott; bőrünk hamuszürke, szemünk tűzvörös lett. Természetesen ezt mi akkor úgy tudtuk, csak velünk történik, de Azura ekkor megszólalt. "Ezt nem én, hanem ti cselekedtétek. Sorsotok megválasztottátok, ahogy egész népetek sorsát is. Minden dunmer osztozni fog benne, az idők végezetéig. Isteneknek hiszitek magatokat, de vakok vagytok, s ezért mindent sötétség borít." És ezután Azura magunkra hagyott minket a sötétben. Mind féltünk, de bátorságot színlelve kijöttünk a Vörös-hegy gyomrából, hogy felépítsük álmaink világát.

És a világ, melyet megformáltunk, fényes volt és nagylelkű, a dunmer nép hite pedig buzgó és hálával teljes. A dunmer először megijedt új arcától, de Sotha Sil megnyugtatta őket, mondván, ez nem átok, hanem áldás. Megváltozott természetük jele, és a különleges élvezeté, melyet, mint új mer kaphatnak. Nem kísértetek és szellemek előtt reszkető barbárok, hanem civilizált mer, kik közvetlenül beszélhetnek halhatatlan barátaikhoz és vezetőikhez, a Tribunal három arcához. Mind felbuzdultunk, s bátorságot merítettünk Sotha Sil szavaiból és látomásából. Idővel megalkottuk egy igazságos, és tisztességes társadalom intézményét és szokásait, s Resdayn földje, más barbár népek által ismeretlen, ezer éves békét, egyenlőséget és jólétet élt meg.

De a Vörös-hegy gyomrában Dagoth-Ur tovább élt. És bár új, bátor világunk fénye mind nagyobb lett, a Vörös-hegy alatt sötétség gyülekezett. Sötétség, mely édestestvére volt a tiszta fénynek, melyet Sotha Sil, Kagrenac eszközeivel, Lorkhan Szívéből csalogatott elő. Amint a sötétség nőtt, mi harcoltunk, és falak mögé zártuk, de elpusztítanunk soha nem sikerült, mert a sötétség forrása isteni sugallataink forrása is egyben.

És Morrowind e kései napjaiban, a Nyugati Birodalom egyik leigázott provinciájává aljasult. S amint a Templom fénye halványodott, és a sötétség dagálya gyarapodott a Vörös-hegy gyomrában, eszünkbe jutott Azura, s megígért bajnokának visszatérése. Sötétben, vakon vártunk hát, buzgó látomásaiktól kimerült, magányos árnyakként, ostobaságunk szégyenében, félve a ránk váró ítélettől, s reménykedve a megbocsátásban. Nem tudjuk, hogy a külhoni, ki a Nerevarine prófécia beteljesítésén fáradozik, régi bajtársunk, Nerevar reinkarnációja-e, vagy egyszerűen csak a Császár ügynöke, Azura ölebe, vagy a sors egy egyszerű fordulata. Mindenesetre felszólítunk, hogy fogadd el a Templom dogmáit, ahogy a bírálatokat is, melyek megkülönböztetik a Hierographát az Apographától, továbbá felszólítunk, hogy ne beszélj olyasmiről, amiről nem lenne szabad nyíltan beszélni. Viselkedj a kanonokkal és főkanonokkal úgy, ahogy hűségfogadalmadhoz híven, engedelmes papként tenned kéne, és bűnbocsánatot nyersz. Dacolj velem, s megtudod, milyen szembeszállni egy istennel.

-- Vivec

_lac_