CsK:A szekerce embere

Innen: Elder Scrolls Lapok

A szekerce embere
Egy furcsa történet a Morag Tong egyik bérgyilkosáról és arról, hogyan növelheti a házimunka harci képzettségeinket. A könyv elolvasásának hatására képzettebbek leszünk a csatabárdok forgatásában.
A Morag Tong egyik tagja sem lepett meg annyira, mint Minas Torik, egy csendes, visszahúzódó ember, aki sose ivott, sose volt bordélyban vagy egyéb átkos helyen, s többek között arról volt híres, hogy képes volt az embereket csak úgy eltüntetni. Mikor Torik lett kiküldve egy a Testvériség által meghatározott célponthoz, azok egyszerűen megszűntek létezni. Egyszer megkérdeztem tőle, hogy milyen fegyvert választott a kivitelezéshez, válasza szabályos rémületet keltett.


- Csak szekercét szeretek használni - mondta a megszokott csendes hangján.

A képe annak, ahogy ez a csendes, mogorva fickó megtámad valakit egy olyan természeténél fogva véres és erőszakos fegyverrel, mint egy fejsze, annyira megrémített s kíváncsivá tett, hogy tovább kérdezősködtem. Ez egy velejáróan veszélyes tevékenység, mivel az orgyilkosok nem igazán szeretik, ha kalandjaik közszájon forognak. Torik nem bánta a kérdést, habár jó darabig eltartott, amíg az egész történetet kihúztam ebből a félénk és visszahúzódó emberből.

Úgy tűnt, hogy Torik már igen fiatalon árvaságra jutott s nagybátyjához került, akinek akkoriban Vvardenfell északi részén a Sheogorad régióban volt sórizs ültetvénye. A nagybácsi megígérte, hogy megtanítja unokaöccsét az üzlet minden csínjára-bínjára, s majd ha elég idős lesz, ő is betársulhat az ültetvénybe. Addig is munkára fogta a fiút, akinek a ház körüli munkák elvégzése lett a feladata.

Kemény élete volt, mivel az öregnek nagyon pontos elképzelései voltak afelől, hogy a dolgoknak miként kellene lenniük. Először is megkövetelte a fiútól, hogy súrolja ki a házat pincétől a padlásig. Akárhányszor a padló tisztasága nem volt megfelelő a nagybácsi ízlésének, ami gyakran megesett, Torik jól el lett páholva, ráadásul a munkát is kezdhette elölről.

A fiú második kötelessége az volt, hogy meghúzza a harangot, ami a béreseket hívta haza az ültetvényről. Ezt legkevesebb négyszer kellett elvégeznie egy nap, az étkezések előtt, de ha nagybátyja további utasításokat kívánt adni a béresei számára - amit igen gyakran kívánt - akár egy tucatszor vagy többször szükségeltetett megszólaltatni a harangot. Ez egy hatalmas vas harang volt a toronyban, s a fiú hamar felfedezte, hogy egész testével rá kell nehezednie a harang láncára, mert csak akkor szól elég hangosan ahhoz, hogy mindenki meghallja a földeken. Ha fáradt volt, s nem húzta elég erősen azt a rettenetes láncot, akkor nagybátyja hamarosan ott termett, s addig ütött-verte, amíg a harang hangosan s tisztán nem csengett.

Torik harmadik feladata a nagybátyja hatalmas könyvtárában álló polcok portalanítása volt. Amilyen öregek és mélyek voltak a polcok, éppen olyan hosszú és nehéz bottal kellett dolgoznia, amelynek végéhez egy portörlő volt erősítve. Ahhoz, hogy a polcok hátulját is elérje, vállára kellett kapnia és egy söprő mozdulattal előre kellett lendítenie a portörlőt. Ismételten, ha a nagybácsi visszamaradt port talált, vagy úgy érezte, hogy a fiú nem egészen úgy dolgozott, ahogy kellett volna, a büntetés gyors és szigorú volt.

Számos év után Minas Torik fiatal férfivá érett, de a munkakötelezettségei semmit sem változtak. Egyszer, mikor Torik különösképpen kitüntette magát a szolgai feladatok végzésében, nagybátyja megígérte neki, hogy megtanítja az üzletre. Megfosztva bármelyik, a saját munkájától eltérő foglalkozás ismeretétől, Torik nem ismerte fel, milyen mélyre süppedt nagybátyja az adósságokba, s milyen kevés hozam származik az ültetvényből.

Tizennyolc éves korában Torikot a pincehelyiségbe hívta nagybátyja. A fiú azt gondolta, hogy nem végzett elég jó munkát ott lent, s megijedt, hogy ismét verés jön. De mit talált ehelyett? Az öreg éppen ládákba pakolászta javait.

- Elhagyom Morrowindet - magyarázta. - Kezd savanyú lenni az üzlet, ezért úgy gondoltam, próbára teszem a szerencsémet egy Égkoszorúba tartó karavánnal. Úgy értesültem, hogy nagy pénz van a hamis dwemer ereklyékkel történő kereskedésben, különösen az északiakat és a cyrodiilbelieket érdeklik ezek a tárgyak. Azt kívánom, bárcsak magammal tudnálak vinni, fiam, de ahova én megyek, ott nincs túl nagy szükség súrolásra, porolásra, harangozásra.

- De bácsikám - mondta Torik -, nem tudok olvasni, az üzlethez sem konyítok, pedig megígérted, hogy megtanítasz rá. Mihez kezdjek most egyedül?

- Biztos vagyok benne, hogy találni fogsz olyan állást, ahol ház körüli munkát kell végezni - vont vállat a nagybácsi. - Én megtettem minden tőlem telhetőt az érdekedben.

Torik azelőtt sose szállt szembe a nagybátyjával, nem érzett haragot, csak valami hidegséget a szíve tájékán. A nagybátyja értékei közé volt rakva egy öreg vas szekerce, amely állítólag a dwemerek műhelyéből került ki. Felkapta a szekercét s elcsodálkozott azon, hogy nem sokkal nehezebb, mint az ő portörlő rúdja. A fegyver valóban tökéletesen belesimult a tenyerébe, amint a vállához emelte s meglendítette, mint azelőtt oly sokszor a portörlőt. Csakhogy ez esetben a fegyver nagybátyja jobb karjában állapodott meg.

Az öregember felsikoltott dühében és fájdalmában, de valamiért Torik nem félt tőle többé. Újra a vállához emelte a fegyvert s lesújtott vele. A fegyver átütötte az öreg mellkasát, s a test elterült a földön.

Torik tétovázott, majd a feje fölé emelte a szekercét. Ez szintén megszokott mozdulat volt számára, olyan volt mint a harangozás. Újra s újra lesújtott, mint mikor a béreseket hívta haza a földekről. Azzal a kivétellel, hogy most a műveletet nem kísérte hang, csak valami nedves puffanás, s a béresek se érkeztek meg a földekről. Persze hogy nem, mivel az öreg már órákkal azelőtt szélnek eresztette őket.

Nemsokára semmi olyan nem maradt a nagybácsiból, ami ne tudott volna lemenni a pince lefolyóján. A takarításával Torik már könnyen boldogult. A vért sokkal könnyebb volt felsúrolni, mint a pince padlójára szóródott sórizsből készült lisztet és a mocskot.

Ekkor már köztudott volt, hogy Torik nagybátyja elhagyni készül Morrowindet, így eltűnése nem keltett gyanút. A ház tartozékaival együtt az adószedők martalékává vált, kivéve a szekercét, amit Torik megtartott magának. Úgy tűnt, nagybátyja mégis hagyott rá egy kis üzleti érzéket.


Charlie