CsK:A sancre-csúcsi csata
Másodkor 852-ben a szövetséges északi és breton erők átlépték Cyrodiil határát és elfoglalták a Jerall-hegységben található főbb településeket és hágókat. Téli főhadiszállásukat Sancre-csúcson rendezték be, ezzel is ingerelve Cuhlecain király új hadvezérét, Talost.
Amikor megtudták, hogy Talos hadvezér sereget gyűjtött és Sancre-csúcs ellen vonul a tél közepén, nagyon megörültek. Sancre-csúcs bevehetetlen. Fellegvára magas szirten áll az alsóváros felett, amely a hegy egyik magas völgyében fekszik, és éles, megmászhatatlan sziklák védik.
A cyrodiili sereg apró volt, szegényesen képzett és még szegényesebben felszerelt, nélkülözte az ellátást, és egyáltalán nem készült fel téli támadásra. Amikor rongyos egységeik összegyűltek a fellegvár alatti síkságon, az északi-breton szövetségesek magabiztosan állapították meg, hogy az ellenség belesétált a csapdába.
A fellegvárat nemcsak megmászhatatlan szirtek és áthatolhatatlan mélységek védték. Kapuját egy megbűvölt hegyi tó fedte. A szövetségesek csak apró sereget hagytak a fellegvár védelmére, a fősereg titkos földalatti átkelőkön támadta volna meg a didergő és éhes cyrodiili erőket. Úgy számították, hogy legyőzik, sőt, legázolják, és teljesen megsemmisítik Talos hadvezér seregét, így senki nem áll majd útjukba, amikor tavasszal megindítják hadjáratukat a cyrodiili Belsőföldek ellen.
Így csalta Talos hadvezér az északi-breton sereget a pusztulásba.
Talos hadvezér csak a sereg kis részét hagyta a síkságon, hogy kicsalogassa a védőket. Ő maga hátulról érte el Sancre-csúcs fellegvárát, leszállva a megmászhatatlannak tartott hegyeken, és belopózva az elméletileg mágikusan elrejtett bejáraton a belső fellegvárba. Ezt a figyelemreméltó haditettet egyetlen ismeretlen áruló közreműködésének tulajdonítják. A hagyomány szerint az áruló egy köpönyegforgató breton varázsló volt, aki felfedte mind az ismeretlen hegyi utat, ami a fellegvárba vezetett az áthatolhatatlan hegyekből, mind a megtévesztő tó felszíne alatt megbúvó bejáratot.
Amíg a cyrodiili sereg elkeseredett harcot folytatott a síkságon az északi-breton kitörés ellen, Talos hadvezér és emberei behatoltak a fellegvárba, elsöpörték az útból a szórványos védelmet, elfogták az északi-breton nemeseket és hadvezéreket, és kényszerítették őket, hogy adják fel a fellegvárat és tegyék le a fegyvert. A megzavarodott és demoralizált északi foglyok, akik egyébként is gyanakodtak a cselszövő sziklaföldi mágus-arisztokratákra, és mohó hódító terveik is kétséget ébresztettek bennük, elhagyták a szövetséget, és hűséget esküdtek Tiber Septinek. A északi hadvezérek egységükkel együtt csatlakoztak a Tiber Septim seregéhez; a sziklaföldi harcimágusokat rövidesen kivégezték, az elfogott bretonokat pedig bebörtönözték, vagy eladták rabszolgának.
Így hát meghiúsult Cyrodiil elfoglalása. Tiber Septim serege megerősödött a veterán északi egységek csatlakozása után. Ezen kegyetlen és tapasztalt egységek segítségével Septim megszilárdította Kolóvia és Nibenean helyét a Birodalomban, ennek köszönhetően császárra koronázták.
A történészek csodálják Tiber Septim merészségét. Nem sok hadvezér mert volna egy megerősített hegyi erőd ellen vonulni, amit ráadásul többszörös túlerő is véd. Később Tiber Septim annak tulajdonította az elsöpörhetetlen akadályokkal szembeni megrendíthetetlen elszántságát, hogy isteni vízió vezette útján, amit III. Reman sírkamrájában látott a Királyok Amulettjéről.
A fiatal Talost minden bizonnyal lelkesítette a hit, miszerint az ő sorsa visszaszerezni az Ígéret ezen szent, ősi szimbólumát, és elvezetni Tamrielt a Harmadik Birodalom fejlett államába. Akárhogy is, ez cseppet sem kisebbítheti csodálatunkat, amit ez a merész és zseniális, hatalmas túlerő ellen kivívott katonai győzelem kelt bennünk.
