CsK:A mérgezett ének IV

Innen: Elder Scrolls Lapok

A mérgezett ének IV
Dunmer történet az Első korból, a Vörös-hegyi csata után kiirtott Hatodik ház egyik leszármazottjáról. Regény bosszúról, vívódásról, rengeteg vérontásról, és egy titokzatos méregdalról, ami egyre inkább betölti egy fiú elméjét.
Írta: Bristin Xel


Acra Tay szobájában ült a kandalló mellett, a tűznél olvasott. A könyv a teológia egy apró részletével foglalkozott, amiben a lány nem hitt, de különös módon lenyűgözőnek talált. Amikor kinyílt az ajtó, és hallotta Tayt belépni, befejezte a bekezdést, amiben tartott, és csak aztán nézett fel.

- Drágám, már órák óta itt vagyok. Ha tudom, hogy ilyen sokáig oda leszel, több könyvet hozok - mondta kuncogva. Amikor meglátta Tay arcát, és ruhája állapotát, a könnyedség teljesen elszállt a modorából. - Mi történt veled? Jól vagy?

- Meglátogattam a gyerekkori dadámat, Edebahot - mondta furcsa hangon. - Váratlanul találkoztunk. Nem tudtam, hogy Mournholdban van.

- Bárcsak tudtam volna, hova mész! - mondta, miközben lassan felemelkedett a székből. - Nagyon szívesen találkoztam volna vele én is.

- Sajnálom, most már késő. Megöltem.

Acra mélyet lélegzett Tay fagyos arcát nézve. Megfogta a kezét.

- Talán el kéne mesélned nekem az egészet.

Tay hagyta magát odavezetni a tűzhöz. Pislogva leült mellé. Ránézett az ezüst gyűrűre a kezén.

- Mielőtt megöltem, ezt nekem adta. Ez a Dagoth-ház pecsétgyűrűje. Azt mondta, hogy én vagyok az örökség tulajdonosa, és az Ének, amit hallok, amelyik megöletett velem egy fiút, amikor fiatal voltam, és Edebahot magát is, az a felmenőim Éneke.

Tay elhallgatott. Acra letérdelt mellé, és simogatni kezdte a gyűrűs kezét.

- Mesélj még!

- A tanárom, Kena Gafrisi úgy tanította, hogy a Dagoth-ház egy átok volt Morrowinden. Mikor a háború végén teljesen elpusztult, a föld is megkönnyebbülten lélegzett fel - Tay becsukta a szemét. - Látom a pusztítást. Még hallom is az Énekben. Edebah azt is mondta, hogy az öt ház befogadta a Dagoth árva gyerekeit, és saját hagyományaik szerint nevelték fel őket. Azt gondoltam, őrült, vagy hazudik, de az igazi hazugság az a sok év volt, amíg azt hittem, az Indoril-ház a családom.

- És most mit fogsz csinálni? - kérdezte suttogva Acra.

- Nos, Edebah azt mondta, hogy kövessem az Éneket, amely a sorsom után vezet - Tay röviden felnevetett. - Csakhogy az Ének vezetett, hogy megöljem, tehát nem tudom, most ezt a tanácsot adná-e. Azt tudom, hogy el kell hagyjam Mournholdot. Mielőtt felfogtam volna, mit csinálok, felgyújtottam a házát. Kihívták az őröket. Csak azt nem tudom, hova is mennék.

- Sok barátod van, akik megvédenének, ha bebizonyítod, hogy vezetni tudod a Hatodik házat a visszatérésben - Acra megcsókolta a gyűrűt. - Segíteni fogok megkeresni őket.

Tay rábámult.

- Miért segítenél?

- Amikor azt hitted, hogy az unokatestvéred vagyok az Indoril-házból, nem törődtél vele, hogy vérfertőzés lehet a vége - válaszolt Acra. Tekintetük találkozott. - Én is hallottam az Éneket. Nem olyan erősen, mint te, de sohasem próbáltam tudomást nem venni róla. Többet tanított nekem, mint azok a nevetséges templomi papok, és papnők valaha tudnának. Tudtam, hogy az igazi nevem Dagoth-Acra, és azt is, hogy van egy bátyám.

- Nem - sziszegte összeszorított fogai között Tay. - Hazudsz!

- Dagoth-Tython vagy.

Tay nekilökte Acrát a falnak, és kifutott a szobából. Ahogy menekült, hallotta Kalkorith lépéseinek hangját a mögötte lévő lépcsőn, akár egy hangszer játékát az Énekben, amely üvöltött a szívében éppúgy, mint a fejében.

- Testvér - kezdte a tisztségviselő -, hallottál a tűzese...?

Tay kirántotta tőrét, megfordult, és belemélyesztette Kalkorith torkába.

- Testvérem... - suttogta. - Nem vagyok a testvéred.

Mournhold utcáit a viskó tüzének vörös fénye világította meg, amely szétterjedt a keskeny utcákon - a hirtelen támadt szél lökései egyre messzebb sodorták a lángokat. Mintha Dagoth-Ur maga jelent volna meg a városban, hogy segítse a lángokat, amit örököse gyújtott. A Ház egyik őre futott a lángok felé, de megállt, mikor meglátta Tayt véres pengével a kezében bizonytalanul dülöngélni Kalkorith háza előtt.

- Uram, mit műveltél?

Tay az erdő felé futott, köpönyege mögötte úszott az üvöltő szélben. Az őr kivont karddal utána indult. Nem kellett átvizsgálnia a házat, hogy rájöjjön, itt gyilkosság történt. Tudta.

Tay órákig futott a vadonban az Énektől hajtottan. Az üldözője hangjai elmaradtak. Végül ritkulni kezdtek a fák, és egyszer csak nem látott maga előtt semmit, csak levegőt és vizet. Egy sziklaormon állt 100 láb magasan a Belső-tenger felett.

Az Ének azt mondta: "Ne!". Északra húzta őt egy pihenésre alkalmas helyet ígérgetve barátok közt. Több, mint barátok - azok, akik Dagoth örököseként fogják tisztelni őt. Amint lassan az orom pereméhez közeledett, az Ének fenyegetőbbé vált. Figyelmeztette őt arra, hogy ne próbálja elkerülni a végzetét. A halál torkában nem volt menekvés.

Tay átkokat kiáltott Házára, és levetette magát a szikláról.



Egy újabb dicsőséges nap virradt Gorne szigetére. Hetek óta az első, amit Baynarah igazán élvezni tudott. Triffith bácsikájának fontos vendégei voltak, a Ház messzi földről érkezett tagjai, és megkövetelték tőle, hogy végigüljön minden vacsorát, gyűlést, ünnepséget. Gyerekként, ahogy visszaemlékezett, vágyott a figyelemre. Most semmi nem volt oly gyönyörű, mint a munkától távol eltöltött idő.

Csak egyetlen olyan dolgot tervezett aznapra, amit kénytelen volt odabent csinálni, mégpedig hogy levelet írjon unokatestvérének. De ez várhat még estig, gondolta magában. Elvégre a fiú sem írt neki már sok-sok napja. Ez amiatt az Acra nevű lány miatt van. Nem mintha ellenszenves lett volna neki, de Baynarah tudta, milyen elsöprő erejű az első szerelem. Legalábbis olvasott már róla.

Ahogy lustán sétálgatott a vadvirágos réten, Baynarah úgy el volt foglalva saját gondolataival, hogy meg sem hallotta szolgálója, Hillima kiáltozását. Igencsak megijedt, mikor hátrafordulva megpillantotta a feléje rohanó fiatal szolgálót.

- Úrnőm - lihegte az - Kérlek jöjj gyorsan! Valaki a partra vetett a víz! Az unokatestvéred az, Indoril-Tay úr!


Balin

Előző: A mérgezett ének III

Összefoglaló: A mérgezett ének

Következő: A mérgezett ének V