CsK:A kovácsmesterség kihívása
Háromszáz évvel ezelőtt, amikor Katariah császárnővé vált, az első és egyetlen dunmer ki uralta egész Tamrielt, ellenállással találta magát szembe a Birodalmi Tanács részéről. Még azután is ellentét volt köztük, hogy sikerült meggyőznie a tanács tagjait, hogy ő lehet a legmegfelelőbb régens, aki uralja a Birodalmat, amíg férje, Pelagius gyógyítást keresett őrültségére. Különösen Vengheto hercege, Thane Minglumire részéről, aki különös élvezetet lelt abban, hogy leleplezze a Császárnő gyakorlati tudásának összes hiányosságát.
Ezúttal Katariah és a Tanács a Feketemocsárban tapasztalható nyugtalanságról tanácskozott és a birodalmi csapatok lemészárlásáról Armanias faluján kívül. A felázott mocsár és a fullasztó éghajlat, kiváltképpen nyáridőben, veszélybe sodorhatták a csapatokat, ha a szokásos páncélzatukat viselték.
- Ismerek egy nagyon ügyes fegyverkovácsot - mondta Katariah. - Hazadirnak hívják, egy argóniai, aki ismeri a körülményeket, amelyekkel seregünknek szembe kell néznie. Vivecből ismerem őt, amikor még a fegyverkovács mester rabszolgája volt, mielőtt szabad polgárként a Birodalmi Városba költözött volna. Meg kellene kérnünk, hogy tervezzen nekünk páncélzatot és fegyvereket ehhez a hadjárathoz.
Minglumire ugató, rövid kacajt hallatott.
- Azt akarja, hogy egy rabszolga tervezzen páncélzatot és fegyverzetet csapatainknak! Sirollus Saccus a legkiválóbb fegyverkovács a Birodalmi Városban. Mindenki tudja ezt.
Hosszas vita után végül is elhatározták, hogy mindkét fegyverkovács versenybe szállhat a megbízásért. A Tanács kiválasztott két hasonló erejű és vitézségű bajnokot, Nandor Beraidot és Raphalas Eult, hogy mérkőzzenek meg az igazi versenyzők páncéljait és fegyvereit használva a küzdelemben. Aszerint, hogy melyik bajnok nyer, a fegyverkovács, ki felszerelte őt, megkaphatja a birodalmi megbízatást. Elhatároztatott, hogy Beraid felszerelését Hazadir készíti, Eulét pedig Saccus.
A küzdelmet hét napon belül tervezték megrendezni.
Sirollus Saccus tüstént munkához fogott. Jobban szeretett volna több időt a feladathoz, de megértette a próba természetét. A helyzet Armaniasban igen sürgető volt, ezért a Birodalomnak gyorsan ki kellett választania fegyverkovácsát, és ha egyszer választott, a kiválasztott fegyverkovácsnak fürgén kell cselekednie, és a legtökéletesebb páncélt és fegyverzetet kell előállítania a birodalmi sereg számára a Feketemocsárban. Nemcsak a legjobb fegyverkovácsot keresték. A leghatékonyabbat.
Saccus még épp csak elkezdte gőzölni egy fekete szűztölgyből való fél inchnyi csíkokat, hogy gyűrűvé hajlítsa a páncél illesztékeinek pereméhez, amikor kopogtak az ajtón. Segédje, Phandius bevezette a látogatót. Egy magas hüllőre emlékeztetett, fakó, zöld szegélyű csuklyában, világoskék szemekkel, fakóbarna köpönyegben. Hazadir volt az, Katariah kedvenc fegyverkovácsa.
- Legjobb szerencsét akartam kívánni a-- az ében?
Csakugyan az volt. Saccus megvásárolta a legjobb minőségű ébent, amely csak elérhető volt a Birodalmi Városban, amint tudomást szerzett a versenyről, és elkezdte megolvasztani. Általában hat hónapos folyamat volt kinyerni az ércet, de remélte, hogy egy mágikus fehér lángokkal égő magas hőfokú kemence lerövidítheti a műveletet három napra. Saccus büszkén rámutatott egy másik előrelépésre kovácsműhelyében. A savas mésszel teli medence oly fokban élessé tette a dai-katana pengéjét, amely elképzelhetetlen volt. Akaviri kohót és fogót készített elő, hogy visszahajlítsa az ébent, ezzel erősítve meg azt. Hazadir nevetett.
- Voltál valaha az én kovácsműhelyemben? Két apró füstös szoba. Az első a bolt. A hátsó tele van törött páncélokkal, néhány kalapáccsal és a kohóval. Ennyi. Ez a konkurensed a millió aranyas Birodalmi megbízásban.
- Biztos vagyok benne, hogy a Császárnőnek oka van arra, hogy rád bízza csapatai felszerelését - mondta Sirollus Saccus kedvesen. Tette ezt, miután látta a boltot és tudta, hogy Hazadir igazat mondott. Egy szánalmas üzlet volt a nyomornegyedben, csak a legegyszerűbb kalandozóknak felszerelve, hogy megjavíttassák vas tőrüket és mellvértjüket. Saccus úgy döntött, hogy nem fordít figyelmet riválisa alsóbbrendűségére. Ez volt a módszere, és így vált a legjobb fegyverkováccsá a Birodalmi Városban.
Kedvességből és több mint egy csipetnyi büszkeségből, Saccus mindezek ellentéteként megmutatta Hazadirnak, hogyan kellene a dolgoknak történnie egy igazi hivatásos fegyverkovács műhelyben. Az argóniai úgy tett, mintha Saccus tanonca lenne, segített neki kinyerni az ébenből az ércet, kikalapálta és meghajlította, amikor kihűlt. Az elkövetkezendő néhány napon keresztül együtt dolgoztak azon, hogy elkészítsenek egy gyönyörűséges dai-katanát, melynek élet elég élessé fenték ahhoz, hogy leszelje egy szúnyog szemöldökét (ráadásul az egyik birodalmi csatamágus által még lángokkal hosszában megbűvölték), valamint egy öltözet rugalmas fából, bőrből, ezüstből és ébenből készült páncélt, mely Oblivion fuvallatainak is ellenállt volna.
A csata napján Saccus, Hazadir és Phandius befejezték a páncél fényesítését, és Raphalas Eul-hoz vitték, hogy felöltsék rá. Hazadir csak ekkor távozott, ráébredve, hogy Nandor Beraid rövidesen a boltjában lesz, hogy felszerelkezzék.
A két harcos az arénában találkozott a Császárnő és a Birodalmi Tanács előtt. Az arénát elárasztották, hogy némileg szimulálják a Feketemocsár ingoványos állapotát. Attól a pillanattól kezdve, hogy Saccus meglátta Eul-t az ő nehéz ében öltözetében és ragyogó dai-katanájával valamint Beraidot a Hazadir boltjából való poros, rozsdás gyíkpikkelyes kollekcióban, lándzsájával, tudta, ki fog nyerni. És igaza is volt.
A dai-katana rögtön az első csapásnál fennakadt Beraid puha pajzsán, amelyen nem volt fémborítás, hogy visszaverje azt. Mielőtt Eul visszahúzhatta volna kardját, Beraid elengedte a most már lángoló pajzsot, melybe még mindig bele volt szúródva a kard, és lándzsájával Eul ébenpáncéljának illesztésébe döfött. Végül Eul kiszabadította kardját a romos pajzsból és Beraidra sújtott, de az ő könnyű páncélja pikkelyes, hajlított volt, és a támadás legördült róla a vízbe, kioltva a dai-katana lángjait. Ekkor Beraid kiütötte Eul lábait, aki beleesett a habzó sárba és képtelen volt megmozdulni. A Császárnő, nagy kegyességében, kihirdette a győztest.
Hazadir elfogadta a megbízatást, és köszönhetően az argóniai harcászatban és fegyverzetben való jártasságának, és a tudásnak, hogy hogyan lehet a legjobban harcolni ellenük, megtervezte a háború eszközeit, melyekkel leverték a zendülést Armaniasban. Katariah elnyerte a tanács megbecsülését, s vonakodva bár, de Thane Minglumiret is. Sirollus Saccus Morrowindbe ment, hogy megtanulja, amit Hazadir tanult ott, és soha többet nem hallottak róla.
