CsK:A hozomány
Ynaleigh volt a leggazdagabb földbirtokos Gunalban, és az évek során hatalmas vagyont halmozott fel hozományként a férfinak, aki nőül veszi lányát, Genefrát. Amikor lánya a házasodás korába lépett, biztos helyre zárta az aranyat, és kihirdette szándékát, hogy a lányát férjhez adja. A lány bájos volt, iskolázott, kiváló atléta, de búskomor volt és otthonülő. E személyiségi hibái azonban leendő kérői számára kevesebbet nyomtak a latba, mint előnyös tulajdonságai. Mindenki tudta, mily hatalmas vagyon kerülhet a birtokába annak, aki Genefra férje és Ynaleigh veje lesz. Ez önmagában százaknak elég volt, hogy Gunalba jöjjenek udvarolni.
- A férfi, aki elveszi a lányom - szólt Ynaleigh az egybegyűltekhez -, nem teheti ezt csupán kapzsiságból. Bizonyítania kell saját gazdagságát a beleegyezésemhez.
Ez az egyszerű bejelentés szétoszlatta a kérők nagy többségét, akik tudták, szerény vagyonukkal nem nyerhetik el a földbirtokos tetszését. Néhány napon belül pár tucat jelentkező mégis akadt, elegáns ezüstös kelmébe öltözve, messze földről származó rabszolgák kíséretében fényűző hintókkal érkeztek. Mind közül, akik átmentek Ynaleigh e próbáján, senki nem érkezett tündöklőbb pompában, mint Welyn Naerillic. A fiatalember, akiről még senki sem hallott, sárkányok húzta csillogó ébenfa hintóban érkezett, ruházata a könnyűipar remeke, a legritkább kelmékből szőve, a legfantasztikusabb szolgák segítségével, akiket Gunal valaha láthatott. Komornyikok, kiknek fején minden oldalon szemek voltak, cselédlányok, akik látszólag drágakövekkel voltak beborítva.
De Ynaleigh-nek ez nem volt elég.
- Annak a férfinak, aki elveszi a lányom, furfangosnak kell bizonyulnia, mert nem akarok oktalan vőt sem üzlettársat - nyilatkozta.
Ez kirekesztette a tehetős kérők jelentős részét, akiknek fényűző életükben nem kellett sokat gondolkodniuk, ha egyáltalán szükségük volt rá. A következő néhány napban mégis újabbak érkeztek, bizonygatván szellemességüket, műveltségüket a múlt dicső bölcseit idézve, felajánlva metafizikáról és alkímiáról alkotott nézeteiket. Welyn Naerillic is eljött, s kérte Ynaleigh-t, étkezzen vele a Gunal határán kívül kibérelt villájában. Ott a földbirtokos temérdek írnokot látott, akik aldmeri értekezések fordításán dolgoztak, és Ynaleigh élvezte a fiatalember némiképp tiszteletlen, de érdekes elméjét.
Annak ellenére, hogy Welyn Naerillic igen jó benyomást keltett, Ynaleigh újabb próba elé állította.
- Nagyon szeretem a lányomat - szólt Ynaleigh. - Remélem, hogy a férfi, akihez hozzá fog menni, boldoggá is teszi őt. Bármelyikőtök, aki mosolyt csal arcára, elnyeri kezét és a tekintélyes hozományt.
A kérők napokig gyülekeztek, dalokat énekelve, hódolatukat kifejezve, a legköltőibb módon kifejezve szépségét. Genefra megvetően, búskomor tekintettel hallgatta őket. Ynaleigh, aki lánya oldalán állt, végül kezdett kétségbe esni. A kérők mind egy szálig elbuktak e próbán. Utoljára Welyn Naerillic lépett a terembe.
- Én mosolyt csalok lányod arcára - szólt. - Bizton állíthatom, hogy megnevettetem, de csak miután áldásod adod ránk. Ha az eljegyzést követő egy órán belül nem vidítom fel, visszavonhatod a menyegzőt.
Ynaleigh lánya felé fordult. Ő nem mosolygott, de csillogó szemeibe az ifjú kíváncsiságot csalt. Lévén, hogy egyik kérő sem volt még ilyen hatással lányára, beleegyezett.
- Természetesen nem kapod meg a hozományt, amíg egybe nem keltek - szólt Ynaleigh. - A jegyesség nem elegendő.
- Azért láthatnám a hozományt? - kérdezte Welyn.
Ynaleigh úgy gondolta, a fiatalember soha nem kerül ennél közelebb a legendás kincshez, így beleegyezett. Egészen megkedvelte Welynt. Ynaleigh, Welyn, a komor Genefra és a várnagy aláereszkedtek a Gunal erődítményének mélyére vezető lépcsőn. Az első csarnok rúnaírásos jelek meghatározott sorrendben való megérintésére tárult: egyetlen rossz rúna megnyomása a tolvajra mérgezett nyílvesszők sortüzét zúdítja. Ynaleigh különösen büszke volt a következő biztonsági szintre: egy zárszerkezet, amely pengékből állt, tizennyolc lakattal, melyeknek kinyitásához három kulcs egyidejű elfordítására volt szükség. A pengék úgy voltak megtervezve, hogy kizsigereljenek bárkit, aki találomra választja ki a lakatokat. Végül elérték a kincstárat.
A kincstár tátongott az ürességtől.
- Lorkhanra, kifosztottak! - kiáltott fel Ynaleigh. - De hogyan? Ki tehette ezt?
- Egy szerény, de ha szabad így kifejeznem, igen rátermett tolvaj - mondta Welyn. - Egy férfi, aki már sok éve szereti lányodat, de nem volt birtokában a pompának és műveltségnek, hogy elnyerhesse kezét, amíg a hozomány alkalmat nem kínált rá.
- Te? - üvöltött fel Ynaleigh, aki alig hitt a fülének. Ezután még ennél is váratlanabb dolog történt.
Genefra felkacagott. Álmában sem gondolta, hogy a sors egy ilyen tolvajjal hozza össze. Felbőszült apja szeme láttára az ifjú karjaiba vetette magát. Egy lélegzetvétellel később Ynaleigh is nevetni kezdett.
Genefra és Welyn egy hónapra rá egybekeltek. Bár Welyn nem volt túl gazdag, és műveltnek sem volt mondható, Ynaleigh nagy csodálkozására vagyona gyorsan gyarapodott vejének, s újdonsült üzlettársának köszönhetően, aki csak annyit kért, hogy sohase kérdezzék a többlet forrásáról.
A kiadó megjegyzése:
A férfi története, aki annak a hajadonnak a kezét próbálja elnyerni, akinek (rendszerint tehetős ember, vagy király) apja minden egyes kérőt próbára tesz, igen gyakori. Lásd példának okáért az ennél újabb keletű "Benitah négy kérője" című művet Jole Yolivess tollából. A szereplők viselkedése idegen a dwemerektől. Mostanság senki nem ismeri házasodási szokásaikat, vagy hogy egyáltalán házasodtak-e.
A fent említett történetből és Marobar Sul néhány más elbeszéléséből eredeztethető a törpök eltűnésének igen fura elmélete. Felvetették, hogy a dwemer nép valójában nem távozott el. Nem hagyták el Nirnt, Tamriel világát, és még mindig köztünk rejtőzködnek. Ezek az okfejtések "Azura és a doboz" történetére alapozva azt sugallják, hogy a dwemer nép rettegett Azurától, mivel sem megérteni, sem irányítani nem tudták, és hogy Azura kutató szemei elől elrejtőzzenek, átvették a chimer és az altmer öltözési és viselkedési szokásokat.
|
Előző: Chimarvamidium |
Összefoglaló: A dwemerek ősi meséi |
Következő: Azura és a doboz |
