CsK:A hit változatai a birodalomban

Innen: Elder Scrolls Lapok

A hit változatai a birodalomban
A Vvardenfellen fellelhető legteljesebb ismertető a Tamriel különböző népei által legnagyobb tiszteletnek örvendő istenekről és szellemekről. Népenként összefoglalja az adott kultúra isteneit, majd betűrendben ismerteti az egyes istenekkel kapcsolatos tudnivalókat.
Mikhael Karkuxor testvér tollából, Birodalmi Kollégium



Ez a legteljesebb próbálkozásom a Tamriel uralkodó kultúráinak körében tisztelt istenek és istenszerű halhatatlan lelkek felsorolására. Az alábbi lista semmi esetre sem tekinthető teljesnek (hogy mást ne említsek, Cyrodiil Birodalmi Városában is szentek és szent szellemek további tömkelegének van saját kultusza). Munkámban csak a kultúrák népei által legnagyobb tiszteletnek örvendő isteneket és szellemeket igyekeztem bemutatni. Egyes et'Ada-k, különösen a daedrák sokszor több kultúra hitében is fellelhetők. Helyi elnevezésük alapján csak akkor emeltem ki őket külön, ha az adott nép körében valamilyen további speciális jellemzővel bírnak. Annak, hogy a Feketemocsár argóniai népének hitéről egyáltalán nem esik szó művemben, az egyedüli oka, hogy a témában számomra hozzáférhető források zűrzavaros és egymásnak ellentmondó hivatkozásinak feldolgozása messze meghaladta képességeimet.

A NYOLC PANTEON

CYRODIIL: Akatosh, Dibella, Arkay, Zenithar, Mara, Stendarr, Kynareth, Julianos, Shezarr, Tiber Septim, Morihaus, Reman

ÉGKOSZORÚ: Alduin, Dibella, Orkey, Tsun, Mara, Stuhn, Kyne, Jhunal, Shor, Ysmir, Herma-Mora, Maloch

ALTMER: Auri-El, Trinimac, Magnus, Syrabane, Y'ffre, Xarxes, Mara, Stendarr, Lorkhan, Phynaster

BOSMER: Auri-El, Y'ffre, Arkay, Z'en, Xarxes, Baan Dar, Mara, Stendarr, Lorkhan, Herma-Mora, Jone, Jode

DUNMER: Almalexia, Vivec, Sotha Sil, Boethiah, Mephala, Azura, Lorkhan, Nerevar, Molag Bal, Malacath, Sheogorath, Mehrunes Dagon

YOKUDA: Satakal, Ruptga, Tu'whacca, Zeht, Morwha, Tava, Malooc, Diagna, Sep, HoonDing, Leki, Onsi,

BRETONY: Akatosh, Magnus, Y'ffre, Dibella, Arkay, Zenithar, Mara, Stendarr, Kynareth, Julianos, Sheor, Phynaster

ELSWEYR: Alkosh, Khenarthi, Riddle'Thar, ja-Kha'jay, Mara, S'rendarr, Lorkhaj, Rajhin, Baan Dar, Azurah, Sheggorath

FELJEGYZÉSEK A PANTHEONOK ISTENSÉGEIVEL KAPCSOLATBAN

Akatosh (az Idő Sárkányistene): Cyrodiil és tartományai legfőbb vallásának, a Kilencek vallásának főistene, s egyike a két istennek, kinek a kultusza valamilyen formában minden tamrieli vallási kultúrában fellelhető (- a másik Lorkhan). Az első volt a formát nyert istenek között, s az ő segítségével a többiek is sokkal könnyebben foglalhatták el a helyüket a világ számos panteonjában. A Cyrodiil Császárság abszolút istene, ki megtestesíti az állhatatosságot, a sebezhetetlenséget és az örök érvényű törvényt.

Alduin (a Világevő): Akatosh északi megfelelője, kik az isten egy teljesen más aspektusát tisztelik - nevét arról kapta, hogy vallásuk szerint az előző teremtett világot elpusztította, hogy megalkothassa a jelenlegit. Így ők egyaránt tisztelik teremtőként és az apokalipszis elhozójaként. Érdekes módon e panteonban nem főisten - az igazsághoz hozzátartozik, hogy e kultúrának nincs is főistene, ám komolyan félik hatalmát.

Alkosh (a Macskák Sárkányistene): a Pre-ri'Datta dinasztia Anaquinine istensége. Az altmer Auri-El és Akatosh képéből összegyúrt khajiit isten. Természetesen ez is Akatosh egyik megjelenési formája, ők azonban afféle hősként tisztelik, s bár az eredeti formája sárkány, ők azt mondják, hogy egy nagy macska, így elképesztően népszerű Elsweyr sík területein, a khajiit erőteljesebb alfajai között. A mitikus időkben megakadályozta az aldmerek egy korai vérengzését Fehérpalánkú Pelinalban.

Almalexia (Morrowind Anya): az úgynevezett 'exodus' során Akatosh fokozatosan eltűnt a korai chimer legendákból, elsősorban az altmerekhez való szoros kötődése miatt. Ezáltal azonban számos aspektusa betöltetlen maradt a nép vallási életében. Ilyenek például a halhatatlanság, a történelem és a családfa nyomon követése, így többek között e formák is beépültek Almalexia arculatába, aki egyébként Morrowind halhatatlan Tribunaljának legnépszerűbb tagja.

Arkay (az Élet és Halál Körforgásának Istene): a Kilencek pantheonjának tagja, de más kultúrák körében is népszerű. Szerepe különösen azon népeknél kiemelkedő, akik körében apja, Akatosh vagy kevésbé kötődik az időhöz, vagy ezen időhöz kötődő aspektusai a világi hívők számára nehezen értelmezhetők. Ő a temetkezések, a temetési rítusok istene és néha az évszakok változását is neki tulajdonítják. Papjai a nekromancia és az élőholtak bárminemű formáinak esküdt ellenségei. Mondják, hogy Arkay nem is létezett, amíg az istenek Lorkhan által ösztönözve/felügyelve/becsapva létre nem hozták a halandó világot. Ezért időnként a Halandók istenének is nevezik.

Auri-El (az Aldmerek Királya): Akatosh megfelelője az óelfeknél Auri-El. Ő Anui-El lelke, aki viszont Anunak, a Mindenségnek a lelke. A legtöbb óelf panteonnak ő a főistene. A legtöbb altmer és bosmer család egyenesen tőle származtatja eredetét. Mint mondják, az isten az egyetlen gyenge pillanatában beleegyezett, hogy kivegye részét a halandó világ megteremtéséből, örökre elválasztva ezzel az elfeket a halhatatlan lelkek világától. Hogy mindezt jóvátegye, a mitikus időkben azonban ő maga vezette az óelfek seregét Lorkhan rémuralmának megdöntésére, s létrehozta az első (már) altmer királyságokat - Altmora és Ó-Ehlnofey néven. Ezután hívei szeme láttára felemelkedett a mennybe, megadva nekik a lehetőséget, hogy megfigyeljék a szükséges lépéseket, amelyre a halandó világ elhagyásához szükségük van.

Azura (az Alkony és a Hajnal Istennője): az isten-ősanya, aki egykor megtanította a chimer népnek, hogy miként különbözzön az altmertől. Az általános tanításai közül számosat sokszor Boethiahnak tulajdonítanak. A régi elbeszélésekből kitűnik, hogy sokkal inkább kozmikus erőként tisztelték semmint ősanyaként vagy istennőként. Napjainkban Sotha Sil anticipációjaként is tisztelik. A khajiit Azurah formájában szinte teljesen különálló istenként szerepel, a hatalmának növekedésével Elsweyrben a nevét már gyakran összekapcsolják a khajiit teremtéstörténettel.

Baar Dan (a Haramiaisten): a legtöbb kultúrában afféle perem szélére szorult istenség, valójában egy csaló szellem, ki a tolvajokat és a koldusokat patronálja. Kultusza a khajiitok közt terjedt el leginkább, kik újabban a Pária néven tisztelik. Ezen aspektusában a ravaszság és a mindenre elszántság szerepel, bár kultuszának elterjedését nagyban segítette, hogy sok afféle utolsó tanáccsal segítette a khajiit fajt a merekkel és az emberekkel vívott háborúkban.

Boethiah (az Összeesküvés Hercege): a Veloth próféta által hirdetett Boethiah démonherceg a sötételfek tulajdonképpeni ősatyja. Az ő felvilágosítása eredményeként szakított a késői 'chimer', más néven 'átváltozott nép' az altmerekhez fűződő minden kötelékével, s hozott létre egy teljesen új nemzetet daedrikus alapokon. Boethiah-nak tulajdonítják a sötételf kultúra minden vívmányát a filozófiától a mágikus hagyományokon át az építészetig. A régi Veloth hőskölteményekben számos hősi vonással rendelkezik, ki szent harcosokat támogatott a nép minden ellenségével szemben. A mai Morrowind világában Almalexia anticipációjaként tisztelik.

Diagna (az Oldalra Mozduló Penge Istene): eredetileg egy mára már megfakult hírnevű alvilági ragada szervezet, a Huszonhét-Kígyónép-Kaszaboló istene. Valójában a Yokuda HoonDing egy avatárja, mely idejének lejárta előtt megszerezte a halhatatlanságot és istenné vált. Közreműködött a Balkezes Elfek legyőzésében, mivel ő hozta el a Yokuda népét győzelemre vezető orichalc fegyvereket. Tamriel földjén ősi hatalmának fénykorában követőinek egy igen erős egyesített seregét vezette Orsinium orkjai ellen, ám később kultusza feledésbe merült. Ma alig több, mint a Sárkányfark-hegység egyik helyi szelleme.

Dibella (a Szépség Istennője): a Kilencek egyik népszerű istene. Cyrodiil tartományban közel tucatnyi különböző kultusza létezik, egyesek a Nőt, mások a Művészetet és Esztétikát, megint mások az Erotikus Tanokat tisztelik benne.

Herma-Mora (az Erdei Ember): ősi atmorai démon, ki majdnem rávette az ősi északi népet, hogy maga is aldmerré váljon. Ysgramor mítoszainak nagy része a vén Herma-Mora fondorlatai előli menekülésről szól. A Tudás Démonának is nevezik. Egyes tévtanokkal ellentétben a Morag Tong ('Erdészek Céhe') kultikus eredetéhez mindössze annyi köze van, hogy ő Mephala testvére.

HoonDing (az Útmutató Isten): a 'hitetlenek elleni védelem' Yokudai szelleme. Nevét onnan kapta, hogy háromszor adott útmutatást a hozzá forduló ragada harcosoknak: kétszer az orkok ellen vívott Ra Gada honvédő háborújánál, s egyszer a Tiber Háború alatt. Utolsó inkarnációjában kard és/vagy korona formájában segítette a ragada népet.

Jhunal (a Rúnaisten): az egykori északi hermetikus hagyományok istene. Eredeti pantheonja kegyéből kiesve ő lett a Kilencek Julianos nevű istene. Nem szerepel Égkoszorú modern vallásában.

Jode (a Nagy Holdisten): a Nagy Hold aldmer istene, másik nevén a Masser vagy Mara Könnye. A khajiit kultúrában Jode csupán a Holdrács, azaz ja-Kha'jay egyik aspektusa.

Jone (a Kis Holdisten): a Kis Hold aldmer istene, másik nevén a Secunda vagy Stendarr Bánata. A khajiit kultúrában a Jone csupán a Holdrács, azaz ja-Kha'jay egyik aspektusa.

Julianos (a Tudás és a Logika Istene): az irodalom, törvény, történelem és a cáfolat istene a cyrodiili vallásban. Gyakran összefüggésbe hozzák Jhunallal, aki az északiak vallásában a nyelv és matematika atyja. A Tiber Septim által alapított és Julianosnak szentelt szerzetesrendek az Ősi Tekercsek őrzői.

Kyne (a Végzet Csókja): az északiak viharistennője. Shor özvegye, az északi harcosok kedvelt istennője. Gyakran nevezik az Emberek Anyjának, s az ő lányai tanították meg az első északiakat a Thu'um, vagyis a Vihar Szavának használatára.

Kynareth (a Levegő Istennője): a Kilencek tagja, az égi szellemek legerősebbje. A legendák szerint ő volt az első, aki elfogadta Lorkhan tervét, s így az első, aki a halandó világhoz kötötte magát, helyet és lehetőséget biztosítva a többi istennek a teremtés többi fázisának a véghezviteléhez. Kapcsolatban áll az esővel, amely jelenség állítólag soha nem volt látható Lorkhan hatalmának megdöntése előtt.

Leki (a Szellemkard Szentje): Magas Papa leánya, közismertebb aspektusában az aberrált kardvívók istennője. Yokuda Na-Totambuja mozdulatlanná merevedett, hogy eldönthesse, ki vezesse a rohamot a Balkezes Elfek ellen. Ám kardforgatói olyannyira képzettek voltak a Legismertebb Vágások terén, hogy mindannyian tökéletesen megfeleltek. Leki ekkor bevetette a Röpke Megtévesztő Támadást, aminek hatására végre kiválasztották a győztest, és megkezdődhetett az aldmerek elleni háború.

Lorkhan (a Hiányzó Isten): Ez a Teremtő-Szélhámos-Kísérletező isten minden tamrieli vallásban megtalálható. Legnépszerűbb neve az aldmeri "Lorkhan", azaz Végzet Dobja. Ő volt az, aki rávette az Őslelkeket (vagyis a többi isteneket) a halandó világ megteremtésére, hogy felborítsa a köztük fennálló korábbi egyensúlyi állapotot - éppen úgy, ahogy apja, Padomay megteremtette az instabilitást a világmindenségben a Kezdetek Helyén. A világ létrejötte után Lorkhan (néha szándéka ellenére) eltávolodott isteni központjától, és et'Ada földjein vándorol. Személyét és a "dolgok rendjében" betöltött szerepét többféle módon magyarázzák. Morrowindben például a Psijic Törekvéssel hozzák kapcsolatba, egy olyan folyamattal, melynek hatására a halandókból az őket teremtő isteneknél hatalmasabb lények válnak. A magaselfek számára ő képviseli a legsötétebb isteni erőt, mivel ő szakította meg a korábban előttük nyitva álló csatornákat a mennyek és az anyagi sík között. A legendákban legtöbbször az aldmerek ellenségeként, s így a korai emberfajok hőseként tűnik fel.

Lorkhaj (Holdszörny): a Pre-ri'Datta dinasztia Anaquinine istensége, mely nyilvánvalóan Lorkhan, vagyis a Hiányzó Isten megfelelője.

Magnus (A Mágus): a boszorkányság és a varázslatok istene, aki az utolsó pillanatban visszalépett a teremtés folyamatából, még ha ez súlyos áldozatot is jelentett számára. Sok legenda szerint csupán a világ teremtésének ötlete volt Lorkhan műve, és Magnus tervezte meg a halandó világ tulajdonképpeni szerkezetét. Ami valójában hátramaradt belőle az a jelenleg a halandó világot teljesen átitató mágia. Cyrodiil legendák szerint szívesen választja avatárnak a nagy erejű varázshasználókat, kiknek még többet juttat a saját erejéből. Szimbólumai a csillagászati távcső és a népszerű varázslóbot. Kapcsolatba hozzák Zurin Arctus-szal, az Alkirállyal is.

Malacath (az Átkok Istene): az egykor volt Trinimac istenből megmaradt ürülék. Nem túl erős, ámde bosszúszomjas daedra. A sötételfek szerint ő egyben Malak, az orkok istenkirálya is. Gyakran teszi próbára a sötételfek fizikai erejét.

Malooc (Hordakirály): a Ra Gada nép egyik ellenséges istene. Az Első Kor során ő vezette a goblin seregeket a ragadák ellen. Amikor HoonDing serege legyőzte a goblin hordákat, Malooc keletre menekült.

Mauloch (Malacath): egy ork isten, aki hosszú időn keresztül keserítette Harald király leszármazottainak életét. Az Első Kor 660. évében, a Sárkányfal csatájában elszenvedett veresége után keletre menekült. Irtózatos dühe állítólag kénköves borzalommal töltötte meg az eget, ami miatt később a "nyári tél éveként" emlegették ezt az időszakot.

Mara (a Szerelem Istennője): szinte univerzális istennő. Kezdetben, a mitikus óidőkben termékenység-istennőként szerepelt. Égkoszorú vallásában Kyne szolgálólánya, a Császárság államvallásában ő az Anyaistennő. Időnként az 'Anuad' Nirjével hozzák összefüggésbe, a világmindenség női őserejével, amely életet adott a teremtésnek. A különböző vallásokban vagy Akatosh vagy Lorkhan hitvese, vagy pedig mindkettőjük ágyasa.

Mehrunes Dagon (a Pusztítás Istene): népszerű daedrikus hatalom. A tűzvésszel, földrengéssel, árvízzel és más természeti katasztrófákkal hozzák összefüggésbe. Egyes kultúrákban pusztán az árulás és vérontás istenének tartják. Különösen fontos isteni erőt képvisel Morrowindben, ahol a csaknem lakhatatlan vulkanikus táj is őt jelképezi.

Mephala (a Hermafrodita): a Hálószövő vagy a Pókisten. Morrowind kultúrájában ő tanítottam meg a chimer népet, hogy miként kerüljék el ellenfeleiket, vagy hogyan öljék meg azokat észrevétlenül. Abban az időben igen sok ellenségük volt, hiszen a chimer nép még csak egy apró népcsoport volt. Ő volt az, aki Boethiah-val együtt klánokba/törzsekbe tömörítette a chimert, melyek később a nagyházak alapjául szolgáltak, s ő volt ki megalapította a Morag Tong fejvadászklánt. Vivec anticipációjaként is tisztelik.

Molag Bal (az Ármányok Istene, az Erőszak Királya): az egyik legfontosabb démoni erő Morrowindben. Azon a vidéken mindig Boethiah, az Összeesküvés Hercege ősellenségeként jelenik meg. Ő a dunmerek (és a korábbi chimerek) elé tornyosuló akadályok legfőbb forrása. A legendák szerint számtalanszor próbálta megszakítani a nagyházak vérvonalát, vagy más módon tönkretenni a dunmer értékeket. Még magát Vivec istent is megkísértette, ennek eredményeképpen a legtöbb teremtménye a Molag Amur régióba kényszerült.

Morihaus (az Ember Első Lélegzete): a cyro-északi kultúra ősidejének egyik istenné emelkedett hőse. A legendákban úgy szerepel, mint a Citadella meghódítója, amely ősidőkbeli tettével emberi fennhatóság alá kényszerítette a Völgybeli Hátországot. Gyakran hozzák összefüggésbe az északiak thu'um nevű erejével, ezen keresztül pedig Kynareth-tel is.

Morwha (a Szoptatás Istennője): Yokuda termékenység-istennő. A Yokuda pantheon egyik fő tagjaként és "Magas Papa" kedvenc feleségeként Pörölyföld számos pontján, köztük Stros M'kai földjén is a mai napig tisztelik. Ábrázolásain mindig állig felfegyverkezve láthatjuk, hogy minél több férjet szerezhessen magának.

Nerevar (az Istengyilkos): Resdayn egykori chimer királya, aki a Vörös-hegyi csatában esett el. Nerevar a Tribunal megjelenésének előhírnöke, aki első helyen áll a dunmer hit szentjei között. A legendák szerint ő ölte meg Dumac-ot, az utolsó törp királyt, és lakomázott annak szívéből.

Onsi (a Csontborotváló): Yokuda ragadáinak figyelemre méltó harcos-istene, aki megtanította az embereket arra, hogy a kések helyett inkább kardokat használjanak.

Orkey (az Öreg Kopogtató): az északiak uzsorás istene, kinek kultusza valószínűleg Atmora aldmer megszállása idején kezdődött. Az északiak úgy tartják, egykor az emberek is ugyanolyan hosszú életet éltek, mint a mer népek, ám az isten csőbe húzta őket, s minthogy mással nem tudtak fizetni, éveiket adták cserébe. Volt idő, mondják a legendák, amikor az északiak csupán 6 évet éltek, ám Shor máig ismeretlen okból ezen átkuk nagy részét átruházta az orkok népére, s így nyerte el a két nép a mai átlagéletkorát.

Phynaster: a Nyár-szigetek hős istene, aki megtanította az altmereket, hogyan hosszabbítsák meg természetes úton további néhány évszázaddal életüket azáltal, hogy rövidebbre fogják lépteiket.

Rajhin (a Tolvaj): a khajiit kultúra tolvajistene, aki szintén élő hős volt valaha Senchal Fekete-Kiergo vidékéről. Elsweyr történetének leghíresebb betörője, a legendák szerint Kintyra császárnő nyakáról lopott el egy tetoválást, míg az aludt.

Reman (a Cyrodiil): a Második Császárság istenné lett legendás császára, az Akaviri Veszedelem legnagyobb hőse. Valójában rávette a megszállókat, hogy segítsenek neki saját birodalma megteremtésében, és Morrowind kivételével egész Tamrielt meghódította. Ő alkotta meg a jelenlegi koronázási szertartásokat, s tette a Császári Ékszerek közé a Királyok Amulettjét, a mérhetetlen hatalom lélekkövét. Dinasztiája az Első kor végén halt ki a dunmer Morag Tong működésének köszönhetően. Remant a Világias Istennek is nevezik.

Riddle'Thar (Kéthold Tánc): Elsweyr kozmikus rendjének istensége, akit Rid-Thar-ri'Datta próféta, a Sörény, mutatott meg a khajiitoknak. Riddle'Thar sokkal inkább életszabályok rendszere, mintsem egy bizonyos személy, de egyes avatarjai az istenek szerény hírvivőiként is feltűnnek. Cukoristen néven is emlegetik.

Ruptga (Magas Papa): a Yokuda panteon főistene, ki megmutatta a többi istennek, hogy miként éljék túl Satakal mindent elnyelő éhségét. Ő helyezte fel a csillagokat az égboltra, s mutatta meg a kisebb szellemeknek, hogy miként tehetik meg azt ők maguk is. Mivel így a lelkek elszaporodhatnak, megalkotta a segítőjét (Sep), aki később létrehozta a halandók világát.

Satakal (a Világnyúzó): a Yokuda mindenség istene. Anu és Padomay fogalmi vegyítéséből keletkezett. Tulajdonképpen az északi Alduin isten megfelelője, aki elpusztítja a világot, hogy egy újabbat teremtsen. A yokudai mitológia szerint ezt már számos alkalommal megtette, ezzel is ösztönözve olyan szellemek létrejöttét, akik képesek átvészelni az átalakulást. Ezekből a szellemekből alakult ki végső soron a Yokuda pantheon. Satakal az Alik'r nomádok népszerű istene.

Sheogorath (az Őrült Isten): Tamriel szinte minden részén félelemmel vegyes tisztelet övezi Sheogorath őrületét. Korabeli források arra engednek következtetni, hogy származásának gyökerei az aldmer teremtéstörténetben keresendők. Eszerint akkor született, amikor Lorkhan legyőzettetett, s az ereje eltűnt a világból. Egy jelentős mítosz úgy említi, mint a világ szövetén támadt 'Sithis-alakú lyuk'.

Sheor (a Rontó): a bretonok hite szerint a Rontó minden háborúság és viszály forrása. Egyes jelek arra utalnak, mintha egy félresikerült terményistenként kezdte volna pályafutását, de az újabbkori teológusok egyetértenek abban, hogy valójában az északi Shor démonizált változatáról van szó, kinek kultusza Saarthal bukása utáni sötét esztendőkben jött létre.

Sep (a Kígyó): Lorkhan Yokuda megfelelője. Magas Papa hívta életre, hogy segítségére legyen a lelkek születésének, átalakulásának szabályozásában. Ám Satakal éhségétől megőrült, s megkérte az istenek egy részét, hogy alkossanak egy könnyebb megoldást a lélekvándorlásra. Természetesen ez lett a ma ismert világunk, ahol a Sepet követő lelkek csapdába estek, arra kényszerülve, hogy halandóként éljék le életüket. Magas Papa megbüntette ugyan engedetlenségéért, de a Kígyó éhsége a csillagok közti űrben él tovább, egy "űrtelenség", mely megkísérli meghiúsítani a halandók eljutását a Távoli Partokra.

Shezarr(az Ember Istene): Lorkhan cyrodiil változata, kinek jelentősége Akatosh előtérbe kerülésével elhalványult a Birodalmi (valójában Alesiai) vallásban. Shezarr szelleme működött minden emberi vállalkozás, különösen az aldmerek ellen vívott háború mögött. Időnként az ő hatásának tulajdonítják Császári Csatamágusok rendjének megalapítását. A jelenlegi faji egyenlőség korszakában vallása szinte teljesen feledésbe merült.

Shor (az Alvilág Istene): Lorkhan északi változata, ki megosztotta a helyét az emberrel a világ teremtése után. Az idegen istenek (értsd: a merek istenei) összefogtak ellene és legyőzték, száműzve az alvilágba. Az atmorai legendák véreskezű harcos királyként említik, ki időről-időre vezette győzedelmesen az északi seregeket az aldmer királyságok ellen. A kiűzetése és bukása előtt ő volt a panteon főistene. Néha feltűnik a Gyermekek Isteneként is (lásd Orkey átkát fentebb).

Sotha Sil (Morrowind Misztériuma): a dunmerek istene, a Tribunal legrejtélyesebb tagja. Állítólag visszavonult egy másik dimenzióban felépített titkos Óraművárosába.

Stendarr(A Könyörület Istene): a Kilencek egyik északi eredetű istene, ki mára a könyörületesség istenévé szelídült. Időnként az igazságos szabályok istenének is tartják. Állítólag végigkísérte Tiber Septimet életének utolsó éveiben. Az altmer legendák mint az emberek szószólóját és védelmezőjét említik.

Stuhn (a Hadisarc Istene): Stendarr ősi, északi kezdeti formája, Tsun fivére. Harcos isten volt, Shor szárnysegédjeként küzdött az aldmer pantheon ellen. Ő mutatta meg az északi törzseknek, hogyan kell egy háborúban hadifoglyokat ejteni, s belőlük hasznot húzni.

Syrabane (a Mágusisten): a mágia aldmer istene/ősatyja, aki Bendu Olo segítője volt a sloadok legyőzésében. Mágikus gyűrűjének bölcs használatával Syrabane sokakat megmentett a Thrassiai Veszedelemből. Napjainkban az ifjú mágusnövendékek kedvelt istene, főként a Mágusok Céhének fiatalabb generációjában terjedt el a kultusza.

Tava (a Madáristennő): a levegő Yokuda istene. A legendák szerint ő vezette át a yokudanokat Herne szigetére azok szülőföldjének elpusztítása után. Kultusza a mai időkben nagyobbrészt egybeolvadt Kynareth kultuszával, ám Pörölyföld tartományban még mindig népszerű a tengerészek között, így az eredeti kultusz szentélyeit minden kikötővárosukban megtalálhatjuk.

Tiber Septim (Talos, a Sárkányszülött): az emberiség legjelentősebb istenné lett hőse, az Elválasztott Királyok Székének örököse. Neki sikerült meghódítania a teljes Tamrielt, s az ő uralkodásának kezdetétől számítjuk a Harmadkor (és a Harmadik Császárság) kezdetét. Másik nevén ő Ysmir, az Észak Sárkánya.

Trinimac: a korai aldmer nép egyik legerősebb istene, több helyen népszerűbb, mint maga Auri-El. Az óelfek élő harci szellemeként vezette győzelemre népét a korai emberek seregei ellen. A legendák szerint azonban Boethiah legyőzte és felfalta, így meg tudta szólítani az aldmer népet, s így eszközölte ki több csoport leszakadását, kik a chimer népként lettek ismertté. Ezután Trinimac jóformán minden ereje elfogyott, s haldokló szelleme megpróbálta újra felépíteni önmagát - mást nem találván - saját egykori ürülékéből, s ebből a folyamatból született meg Malacath. Érdekes módon az altmer legendák ezt az eseményt a dunmer nép veszélyes befolyásának tulajdonítják.

Tsun: A megpróbáltatások elleni küzdelmek egykor volt ősi északi istene. Elesett, miközben Short védelmezte az idegen istenekkel szemben.

Tu'whacca (a Furfangos Isten): a lelkek Yokuda istene. A világ teremtése előtt ő volt a Semmibe Vett Isten. Amikor Magas Papa létrehozta a lélekvándorlást, Tu'whacca léte végre értelmet nyert: ő lett a Távoli Partok vigyázója, aki a ragadák lelkeit segíti a túlvilág elérésében. Pörölyföld nagyvárosaiban gyakran hozzák összefüggésbe Arkay istenséggel.

Vivec (Morrowind Ura): a dunmer nép harcos-költő istene. Vivec a Szentföld (Morrowind) láthatatlan őrzője, s igen éber és tettre kész a Vulkán sötét isteneivel szemben. Számos komoly katasztrófától mentette már meg a dunmer népet, egyik legjelentősebb tette, hogy a Másodkor 572-ik évében az akaviri invázió kiteljesedésekor egy teljes napra képessé tette a népét a vízlégzésre, így elárasztotta a teljes tartományt, vízbe fojtva a szinte a teljes szigetet megszálló akaviri seregeket.

Xarxes: az ősi titkos tudás istene. Kezdetben Auri-El írnoka volt, ki az aldmerek minden tettét, kicsiket és nagyokat egyaránt megörökítette egészen az idők kezdetétől fogva. Feleségét, Oghmát a történelem számára legkedvesebb eseményeiből gyúrva alkotta meg.

Y'ffre (az Erdő Istene): a bosmer panteon legfontosabb istene. Bár az istenek királyának az Idősárkány Auri-Elt tartják, de Y'ffre az, akit a "ma szellemeként" tisztelnek. Úgy tartják, hogy a halandó világ megteremtésekor még hatalmas volt a káosz, s az első halandók még hol növényekké, hol állatokká változtak, majd pedig újra vissza. Ekkor Y'ffre Ehlnofeynek, vagyis a 'Föld csontjainak' legelsőjévé változtatta magát. Ezután a természet törvényei megszilárdultak, s a halandók most már biztonságban érezhették magukat a világban, mivel megérthették annak törvényszerűségeit. A bosmer kultúrában a Mesélőnek is nevezik, a tanításai miatt, melyből a nép emlékezhet a kaotikus időkre, s mely tudás segítségével képesek a természet lényeinek a nyelvén értekezni. Néhány bosmer még ma is őrzi a régi idők hatalmas tudását (l. a Vadászat).

Ysmir (Észak Sárkánya): Talos északi megfelelője. Képes volt elég ideig kiállni a Szürkeszakállúak hangját ahhoz, hogy meghallhassa jóslatukat. Később az északiak nem tudtak úgy rátekinteni, hogy egy sárkányt ne láttak volna.

Z'en (a Gürcölés Istene): a természetbeni fizetés bosmer istene. A kutatások szerint akavari és argóniai gyökerekkel egyaránt rendelkező isten, ki talán a Kothringi hajósok által vált ismertté Valenvadonban. Bár látszólag egyszerű terményistenség, időnként mégis úgy tűnik, sokkal magasabb kozmikus hatalmat képvisel. Kultusza nem sokkal a Knhaten-járvány után halt ki.

Zeht (a Földműves Isten): a Yokuda mezőgazdaság istene. A világ teremtése után megtagadta szülőatyját, ez az oka, hogy Magas Papa olyan nehézzé teszi az élelem megtermelését.

Zenithar (a Munka és Üzlet Istene, a Kereskedőisten): a Kilencek tagja, vallását Z'en kultuszából eredeztetik, bár természetesen a Császárság területén sokkal inkább a kereskedők és a középnemesi osztály tagjainak istenévé vált. Hívei állítják, hogy Zenithar az az isten, aki mindig képes nyerni.

Mythos, Brenda