CsK:A birodalom rövid története I

Innen: Elder Scrolls Lapok

A Birodalom rövid története I
Első rész
A Birodalom hivatalos történelmét összefoglaló sorozat 1. kötete a Septim dinasztia uralkodásának első 120 évét mutatja be Tiber Septim hatalomra jutásától a Vörös Gyémánt háborújának kezdetéig.
Tiber Septim hatalomra kerülése előtt egész Tamrielen a káosz volt az úr. Tracizis költő a "vér, és gyűlölködés napjai és éjszakái"-ként nevezi meg az állandó nyugtalanság ezen időszakát. A rengeteg király csupán jelentéktelen mohó zsarnok volt, akik támadták Tibernek a rend helyreállítását célzó minden próbálkozását. Szervezetlenek voltak és romlottak, így az erőskezű Septim erőnek erejével teremtett rendet Tamrielben. Másodkor 896-ot írtunk. A következő évtől a Császár meghirdette a következő korszakot és elkezdődött a Harmadkor, Aught éve.


Tiber Császár 38 éven át élt uralma teljében. Törvényes, vallásos, és dicsőséges kor volt, amikor az igazságszolgáltatás mindenkire ugyanúgy kiterjedt, a szolgáktól a nemesekig. Tiber halálakor két teljes héten át zuhogott az eső... Mintha Tamriel földje hullatta volna könnyeit.

A Császárt unokája, Pelagius követte a trónon. Rövid uralkodása alatt kemény, és elszánt király volt, mint amilyen apja lett volna, így Tamriel továbbra is élvezhette az Arany Korszakot. Sajnos a Septim család egy ismeretlen ellensége felbérelte a gyalázatos orgyilkos szervezetet, a Sötét Testvériséget, hogy öljék meg I. Pelagius Császárt, amint letérdel imádkozni az Egyetlen Szentélyében, a Birodalmi Városban. I. Pelagius uralma három évig sem tartott.

Pelagiusnak nem volt élő gyermeke, így a Császári Korona első unokahúgához, Tiber fiának, Agnorithnak a lányához került, a hajdani Silvenar Királynőhöz, aki I. Kintyra néven vette át a trónt. Uralkodása jólétet és gazdag aratásokat hozott, ő pedig szenvedélyes pártfogója volt a művészeteknek, a zenének és a táncnak.

Kintyra halála után megkoronázták fiát, az első Császárt, aki a birodalomban szokásos Uriel nevet használta. I. Uriel, a Septim dinasztia nagyszerű törvényhozója, különböző független szervezetek, és céhek támogatója volt. Keze alatt - mely bár gyengéd volt, tudott kemény is lenni - a Harcosok, és a Mágusok Céhe Tamriel-szerte fejlődött, kiemelkedett, és elismert lett. Fia, s egyben utódja, II. Uriel tizennyolc évig uralkodott. I. Uriel halálától (Harmadkor 64) II. Pelagius hatalomra jutásáig (Harmadkor 82). Tragikus módon II. Uriel kormányzásának ideje betegségekkel, szerencsétlenségekkel és lázadásokkal volt terhes. A gyengédség, melyet apjától örökölt immár egyáltalán nem szolgálta Tamriel érdekeit, és az igazságszolgáltatás sem volt már kielégítő.

II. Pelagius nem csak a trónt örökölte apjától, hanem a birodalom nehéz gazdasági helyzetét és a tönkrement igazságszolgáltatást is. Pelagius feloszlatta az Ősök Tanácsát, és csak azoknak engedélyezte a további tagságot, akik készek voltak súlyos pénzeket kifizetni érte. Efféle cselekedetekre pedig az alattvalóit, s Tamriel királyait bátorította leginkább. Tizenhét éves uralkodásának végére Tamriel újra felvirágzott. Kritizálói felrótták, hogy azon udvari tanácsadói, akik bölcsek voltak ám vagyonnal nem rendelkeztek, rövid úton el lettek távolítva Pelagius jóvoltából. Ez vezethetett Antiochus gondjainak nagy részéhez trónra kerülése után.

Antiochus minden bizonnyal egyike volt az amúgy szerény Septim család hivalkodó, becsvágyó tagjainak. Számos ágyasa, és közel ugyanannyi felesége is volt, valamint messze földön híres volt ékes öltözékéről, s kiváló humoráról egyaránt. Sajnálatos módon irányítása alatt a birodalom csak úgy hemzsegett a polgárháborúktól, felülmúlva ezzel még nagyapját II. Urielt is. A Szigetháború során Harmadkor 110-ben, tizenkét évvel Antiochus trónra kerülése után Nyár-sziget majdnem kiszakadt a tamrieli birodalomból. A nyár-szigeti királyok és Antiochus szövetsége éppen csak legyőzte Orghum Királyt, Pyandonea szigetország urát, egy furcsa és rendkívül szeszélyes vihar miatt. A legendák szerint az Aerteum-szigeti Psijic Rend mágikus tevékenysége állhatott a vihar mögött.

Antiochus lányának, és örökösének, II. Kintyrának a története az egyik legszomorúbb a birodalom történelmében. Első unokabátyja, Uriel, aki Potemának, Magányvára királynőjének fia volt, megvádolta azzal, hogy ő csak egy fattyú, utalván ezzel a Birodalmi Város szégyenletes hanyatlására, apja uralkodásának idején. Mikor kiderült, hogy a vádakkal semmit nem ér el, Uriel más taktikát választott. Megvásárolta Sziklaföld, Égkoszorú, és Morrowind elégedetlen királyainak támogatását, és Potema királynő segítségével három támadást szervezett a Septim birodalom ellen.

Az első támadásra - a Pörölyföldet és Sziklaföldet elválasztó - Iliac-öbölnél került sor. Kintyra testőreit és közvetlen szolgáit mind lemészárolták, a császárnőt pedig foglyul ejtették. Két éven át a birodalom egyik börtönében szenvedett valahol Völgyfokon vagy Glenmorilban, míg meg nem gyilkolták rejtélyes körülmények közt. A második támadás sorban érte a Morrowind part menti szigetein álló birodalmi erődöket. Az elhunyt Császárnő hitvese Kontin Arynx az erődök védelme közben esett el. A harmadik, és egyben végső támadás a Birodalmi Város ostroma volt, miután az Ősök Tanácsa a nyugati sziklaföldi, és a keleti morrowindi frontokon felosztotta seregei nagy részét. A meggyengült kormányzat már csak csekély ellenállást tudott felmutatni Uriel agressziója ellen, s már kétheti ostrom után megadták magukat. Uriel még aznap este átvette a trónt, és kikiáltatta magát III. Urielnek, Tamriel Császárának. Ez a Harmadkor 121. éve volt. Ezzel elkezdődött a Vörös Gyémánt háborúja, mellyel ezen könyvsorozat II. kötete foglalkozik.


Las

Előző: Nincs

Összefoglaló: A birodalom rövid története

Következő: A birodalom rövid története II