CsK:A Kilenc Lovagjai

Innen: Elder Scrolls Lapok

A Kilenc Lovagjai
A könyv az eredeti Kilenc Lovagjai rend történetét ismerteti annak megalakulásától és dicső felemelkedésétől kezdve egészen szégyenteljes feloszlatásukig. Az alig 20 évet megért lovagrend újjáalakítása és céljainak megvalósítása a mi feladatunk a Kilenc Lovagjai hivatalos beépülőben.

írta Magányvári Karoline

Ma már kevesen emlékeznek a Kilenc Lovagjaira, de az ő idejükben egész Cyrodiilben híresek voltak - sőt, tulajdonképpen az egész Birodalomban. A Septim Birodalom korai szakaszában a kalandjaikról beszéltek szerte a földeken. De hírnevük sok más dologgal egyetemben oda lett a Vörös Gyémánt háborúval, s ma már azt sem tudja senki, hol található a rend apátsága.

A lovagokat Sir Amiel Lannus alapította Harmadkor 111-ben, a Szigetháborúban történt hősies manőverét követően, azzal a magasztos céllal, hogy megszerezze a legendás paplovag relikviákat, Fehérpalánk Pelinal fegyvereit és páncéljait, amik évezredekkel korábban elvesztek. A Harmadkor első századát általánosan jellemző optimista ambícióból születtek. Tamrielt egyesítették, évszázadok óta először béke honolt. Semmi sem volt lehetetlen.

A lovagok hírnevét Sir Amiel korán megalapozta, mikor Elynglenn Férge ellen vezette őket, hogy megszerezzék tőle a paplovag mellvértjét, mit az Első Kor óta nem látott senki. Hamarosan a kor legnagyobb lovagjai sorban álltak, hogy csatlakozhassanak a rendhez, és a Kilenc Apátsága Cyrodiil Nyugati Lankáin mágnesként vonzott minden szépet és jót. A lovagok lettek a Birodalom tósztja. Mikor Berich Vlindrel, Kolóvia egyik nagy nemesi családjának sarja csatlakozott a rendhez, nyilvánvalóvá lett, hogy a Kilenc Lovagjai a Birodalom legelőkelőbb lovagrendjévé váltak. Viszonylag rövid idő alatt a lovagok megszereztek három további relikviát, s minden egyes darabbal egyre nagyobbra nőtt a hírnevük. Senki sem kételkedett benne, hogy egy nap sikerre viszik küldetésük, s összegyűjtik mind a nyolc relikviát.

Sajnálatos módon a lovagok kezdeti sikerei nem élték túl a Vörös Gyémánt háború dúlásait, ami Harmadkor 121-től kezdődően szétzúzta a Birodalmat. Eleinte úgy látszott, Sir Amielnek sikerül távol tartania a lovagjait a háborútól. Azonban a lovagok sikerei aláásták ezt, mivel sokan közülük a Birodalom befolyásos családjaiból származtak, akik a véres polgárháború egyik vagy másik oldalára álltak. Sir Berich hagyta el elsőként a rendet, hogy hadba lépjen Cephorus oldalán, s magával vitte a paplovag lábvédőjét és kardját. Hamarosan sok más lovag is elhagyta a rendet, s csatlakoztak a háborúhoz valamelyik oldalon.

A rend vége épp olyan szégyenteljes volt, mint amilyen dicső a kezdete. Cephorus győzelme után Harmadkor 127-ben Berich Vlindrel a győztes oldal jelentős személyisége lett. Valószínűleg ő állt azon császári dekrétum mögött, ami hivatalosan feloszlatta a Kilenc Lovagjait Harmadkor 131-ben, bár ez csupán formaság volt, mivel Sir Amiel erőfeszítései ellenére a rend sosem tért magához a polgárháború keserűségeiből.

Mi történt azokkal a relikviákkal, melyeket a Kilenc Lovagjai megtaláltak? Sir Berich magával vitte a kardot és a lábvédőt, de, hogy kinek adta őket, az rejtély. A kesztyűről mindenki tudja, hogy mozdíthatatlanul fekszik Stendarr kápolnájában, Chorrolban, hol Sir Casimir hagyta, miután dicstelenül lemészárolt egy koldust Harmadkor 139-ben. A mellvért lelőhelye ismeretlen, Sir Amiel sorsával együtt a történelem homályába veszett - utoljára Harmadkor 150-ben érkezett róla hír, mikor egy utazó magányosan látta őt az üres apátságban. S így tűntek el a Kilenc Lovagjai a történelem süllyesztőjében.


Vik