CsK:A Farkaskirálynő VI

Innen: Elder Scrolls Lapok

A Farkaskirálynő VI
A történelem egyik legismertebb királynőjének életét feldolgozó könyvsorozat 6. kötete a Vörös gyémánt háborújának eseményeit írja le Kintyra császárnő fogságba ejtéséig. A kötet elolvasása settenkedés képzettségünket fejleszti.
Waughin Jarth írása



Inzolicusnak, a második század bölcsének tollából:

3E 120


II. Kintyra Septim néven koronázták meg Antiochus tizenöt éves lányát, az Első Termés havának harmadik napján. Jelen voltak nagybátyjai, Magnus, Aprópille királya és Cephorus, Gilane királya, de nem volt ott Potema nagynénje, Magányvára Farkaskirálynője, aki száműzve volt az udvarból. Mikor a nő visszatért királyságába hozzálátott a lázadás megszervezéséhez, amely később a Vörös gyémánt háborúja néven lett ismert. Szövetségeseit már évek óta gyűjtögette, és ezzel az elégedetlen királyokból és nemesekből álló szövetséggel hadat üzent az új Császárnőnek.

Az első csapás a birodalom ellen teljes sikerrel zárult. Égkoszorún és Sziklaföldön a császári hadseregek mindenhol támadás alatt találták magukat. Potema és seregei pestisként söpörtek végig egész Tamrielen, és mindenhol lázadásra és felkelésre bujtott, amerre csak elhaladt. Az év őszén a császárhű Völgyfok hercege Sziklaföld partjairól azonnal erősítést küldött a birodalmi seregnek, és Kintyra úgy ösztönözte katonáit a Farkaskirálynő megállítására, hogy személyesen vezette hadseregét.


3E 121

- Nem tudjuk, hogy hol lehetnek - mondta mély zavarba esve a herceg. - Pedig az egész környékre küldtem felderítőket. Csak találgatni tudom, hogy északra vonulhattak vissza, mikor hallottak seregük közeledtéről.

- Gyűlölöm ezt mondani, de reménykedtem, hogy csatára kerül sor - szólalt meg Kintyra. - Szeretném karóba tűzni nagynéném fejét, és körbehordozni az egész birodalomban. Azonban Uriel fia a Császári tartomány határa mellett van, ami igencsak bosszant. Hogyan lehetnek ilyen sikeresek? Ennyire jók a csatában, vagy az alattvalóim ennyire gyűlölnének?

Belefáradt a hónapokon át húzódó őszi és téli csatározásokba. A Sárkányfarok-hegységen való átkeléskor serege majdnem csapdába sétált. A hirtelen jött hóvihar készületlenül érte a normális körülmények között mérsékelt éghajlatú Dwynnen grófságban. Elég nagy károkat okozott neki, és csak arra tudott gyanakodni, hogy biztos Potema valamelyik varázsló szövetségese állhat a dolog mögött. Bármerre is fordult, mindenhol érezte nagynénje mesterkedésének nyomát. És most végre itt van a lehetőség, hogy szemtől-szembe találkozhasson a Farkaskirálynővel. Már eddig is túl sok mindent kellett tűrnie.

- Ez a félelem, tiszta és egyszerű fegyver - mondta a herceg. - És ez a legnagyobb fegyvere.

- Kérdeznék valamit - kezdte Kintyra, remélve, hogy sikerült egy kis erőt vinni a szavaiba, melyek nem fedik fel, hogy mennyire megrémisztették a herceg szavai - Ön látta a seregüket. Az igaz, hogy élőholt harcosokat idézett meg, akik engedelmeskednek parancsainak?

- Nem, ami azt illeti ez nem igaz, de valóban ezt híreszteli magáról. A serege éjjel támad, részben stratégiai okokból, és részben, hogy így tudjon félelmet kelteni. Ahogy én tudom, Potemának nincsen semmilyen természetfölötti segítsége, a harcimágusokat és a modern hadviselés árnymágusait leszámítva.

- Mindig csak éjjel - visszhangozta elmélkedőn Kintyra. - Feltételezem, hogy rengeteg harcosát álruhába öltözteti.

- És elvezényli seregét a korábbi helyzetéből, mire mi megtalálnánk őket - tette hozzá a herceg. - Az a nő mestere a lesből való támadásoknak. Mikor úgy hallod, hogy kelet felől menetelnek, akkor biztos lehetsz, hogy a déli irányból már a nyakadban vannak. De hallgasson rám, és ezt inkább holnap reggel vitassuk meg. Előkészítettem Önnek és embereinek a kastély legjobb szobáit.

Kintyra a toronyszobában ült, ahol csak a hold fénye és egy faggyúgyertya lángja pislákolt, miközben a Császárvárosban lévő, jövendőbeli férjének, Lord Modellusnak írta levelét. A nő reménykedett benne, hogy még a nyáron hozzámehet a férfihoz abban a Kék palotában, amit Quintilla nagyanyja annyira szeretett. Azonban a háború közbeszólt. Amint írt, kitekintett az ablakon az alatta lévő udvarra és a kísértetjárta, kopár, téli erdőre. Két őr állt a lőréseknél, több lépésre egymástól. Pont úgy, ahogy Modellus és ő, gondolta a nő, majd hozzálátott, hogy kiegészítse ezzel a levelét.

Az ajtó felől érkező kopogás zavarta meg irományában.

- Egy levél érkezett önnek, felség, Lord Modellustól - mondta a fiatal küldönc, majd átadta a nőnek a levelet.

A szöveg rövid volt, és Kintyrának még az előtt sikerült elolvasnia, hogy a küldönc elhagyta volna a szobát.

- Itt valami nem tetszik. Mikor írta ezt a levelet?

- Egy hete - felelte a küldönc. - Azt mondta, hogy ez fontos, és siessek ide olyan gyorsan, amilyen gyorsan csak tudok, míg ő mozgósítja a seregét. Úgy gondolom, hogy mostanra már elhagyták a várost.

Kintyra elbocsátotta a küldöncöt. Modellus azt állította írásában, hogy kapott egy levelet tőle, amiben sürgős erősítést kért a völgyfoki csatához. De nem volt semmilyen csata Völgyfoknál, és a nő még csak ma érkezett meg ide. Akkor ki írta ezt a levelet az ő kézírásával, és miért akarta, hogy Modellus egy második sereget is elküldjön a Császárvárosból Sziklaföldre?

Fagyos szellőt érzett az ablak felőli éjszakai levegőből, ezért Kintyra elindult, hogy bezárja. A két őr a lőrésnél már nem volt sehol. Amint kihajolt, mintha csata tompított hangjait hallotta volna az egyik sivár erdő felől. Közben nem hallotta, amint kinyílt az ajtó.

Mikor megfordult, akkor látta, hogy Potema királynő és Mentin, Völgyfok hercege bent van a szobában egy sereg őr kíséretében.

- Ön igazán csendben mozog, nagynéném - jegyezte meg a pillanatnyi megrökönyödése után, majd a herceghez fordult. - Mi fordította a hűségét a birodalommal szembe? A félelem?

- És az arany - felelte egyszerűen a herceg.

- És mi történt a seregemmel? - kérdezte Kintyra, miközben keményen próbált Potema arcába nézni. - Máris véget ért a harc?

- Az összes embered halott - mosolygott Potema. - De harcról szó sem volt, az egész egy csendes és hatékony orgyilkos akció volt. De lesznek még csatáink, Modellus ellen a Sárkányfarok-hegységben, valamint a Császárvárosban maradt hadsereg maradékával. Majd tájékoztatlak a háború további alakulásáról.

- Szóval itt fog túszként tartani? - kérdezte kereken Kintyra, hirtelen megérezve toronyszobája falának tömörségét, és annak nagy magasságát. - Légy átkozott, nézz csak rám! Én vagyok a Császárnőd!

- Gondold át az én logikám szerint. Belőled, egy ötödrangú uralkodóból elsőrangú mártírt fogok csinálni - felelt vissza Potema egy kacsintás kíséretében. - De meg fogom érteni, ha ezt nem fogod megköszönni.


RaveAir

Előző: A Farkaskirálynő V

Összefoglaló: A Farkaskirálynő

Következő: A Farkaskirálynő VII