CsK:A Farkaskirálynő IV
3E 109
Uralkodásának első évtizedében alattvalóira nem nagy benyomást tett Antiochus Septim, Tamriel császára, mivel annál többet törődött testi vágyainak kielégítésével. 104-ben második feleségétől, Gysillától született egy lánya, akit ük-ük-ük-nagynénje után Kintyrának nevezett el. A császár rettenetesen elhízott, valamint az összes, a gyógyítók által ismert nemi úton terjedő betegség is nyomot hagyott rajta. A politikával nagyon keveset törődött. Testvérei azonban, vele ellentétben, kitűntek ezen a területen. Magnus elvette feleségül a cyrodiili Aprópille királynőjét, Hellenát, kivégezte az argóniai papkirályt, és kiterjesztette a birodalom érdekeltségét a csodálatos Feketemocsárra. Cephorus és Bianki nevű neje Pörölyföld Gilane királyságában uralkodott, egy egész fészekalja gyermekkel. De egyikőjük sem volt annyira aktív a politika terén, mint Potema, a Farkaskirálynő, Égkoszorú Magányvára királyságának királynője.
Kilenc évvel férje, Mantiarco király halála után Potema még mindig régensként uralkodott fia, Uriel mellett. Az udvarát látogatni nagyon divatos lett, főleg azon uralkodók körében, akiknek valami nézeteltérése volt a császárral. Égkoszorú királyai rendszeresen meglátogatták Magányvára kastélyát, és éveken át érkeztek politikai küldöttek Morrowind és Sziklaföld területéről is. Néhány vendég pedig még ezen helyektől is távolabbról érkezett.
3E 110
Potema a kikötőben állt, és a Pyandoneaból érkezett bárkát nézte. A szürke hullámtörőnek köszönhetően inkább alantasnak, mint egzotikusnak tűnt az általa látott tamrieli készítésű hajókhoz képest. Határozottan rovarszerűnek tűnt a hártyaszerű vitorláival, és rücskös kitintestével. De már látott hasonló hajót, még ha azt nem is morrowindiként azonosította. Nem, nem az idegen jelzésű zászlója miatt szúrta ki a többi kikötőben lévő hajó közül. Ahogy ott állt a sós ködfátyolban, kinyújtotta kezeit, hogy így üdvözölje egy másik sziget birodalmának látogatóit.
A fedélzeten lévő férfiak nem csupán sápadtak, hanem teljesen színtelenek voltak, mintha a húsuk valami teljesen áttetsző zseléből lett volna. Azonban Potemát erre előre figyelmeztették. Mikor a király és tolmácsa megérkezett, közvetlenül az üres szemekbe nézett, és a kezét nyújtotta. A király valami hangot adott ki magából.
- Őfelsége, Orgnum királyt - kezdte akadozva a tolmács - lenyűgözi az ön elragadó szépsége. Köszönetét fejezi ki, amiért menedéket nyújt a tengerek veszélyeitől.
- Ön kitűnően beszéli a cyrodiili nyelvet - bókolt Potema.
- Folyékonyan beszélem a négy kontinens nyelveit - mondta a tolmács. - Atmora, Akavir és Tamriel lakosaival úgy tudok beszélni, mint saját országom Pyandonea őslakosaival. Igazából az önök nyelve a legkönnyebb. Ezért is örültem annyira ennek az útnak.
- Kérem, mondja meg őfelségének, hogy örömmel látjuk itt, és hogy mindenben állok a szolgálatára - mondta Potema mosolyogva. Majd hozzátette - Ugye érti, hogy mit mondtam? Vagy talán túl udvariasan fejezem ki magam?
- Természetesen, értem önt - felelte a tolmács, majd valami hangokat adott ki a királya felé, aki erre elmosolyodott. Amíg beszéltek, Potema felnézett a kikötőből, és látta, hogy egy nagyon ismerős szürke köpenyes alak figyeli, miközben Levlettel, Antiochus emberével beszélget. A Psijic Rendből, a Nyár-szigetekről. Nagyon bosszantó.
- Lord Vhokken, az én diplomatakísérőm, megmutatja önöknek a szobáikat - mondta Potema. - Sajnos, van egy más vendégem is, akinek figyelmet kell szentelnem. Remélem, hogy Őfelsége megérti.
Orgnum király őfelsége megértette, ezért Potema egy esti, vacsora közbeni megbeszélésben egyezett meg a Pyandoeanokkal. A találkozás a Psijic Renddel teljes figyelmét igényelte. Egyszerű fekete-arany köpenyt vett fel, majd a trónterembe ment, hogy felkészüljön. A fia, Uriel a trónon ült, és éppen a joughat háziállatával játszott.
- Jó reggelt, anyám.
- Jó reggelt, kedvesem - mondta Potema, majd hamiskás mosollyal felemelte fiát a magasba. - Talosra, te aztán nehéz vagy. Nem is hittem volna, hogy ilyen nehéz lehet valaki tízéves korára.
- Ez talán azért van, mert tizenegy vagyok - felelte Uriel, teljesen felkészülve anyja trükkjeire - és most azt fogod mondani, hogy egy tizenegy éves fiúnak a tanítója mellett kellene lennie.
- Én a te korodban vakbuzgón tanultam mindent, amit csak lehet - mondta Potema.
- De én király vagyok - vágott vissza Uriel nyűgösen.
- De ne elégedj meg ezzel - kezdte Potema. - Minden jogod meglenne arra, hogy már császár legyél. Ugye tudod?
Uriel bólintott. Potema egy pillanatra elcsodálkozott azon, hogy mennyire hasonlít fia és Tiber Septim portréja. Ugyanaz a könyörtelen homlok, és hatalmat sugárzó áll. Mikor idősebb lesz, és elveszti gyermeki vonásait, akkor szakasztott mása lesz ük-ük-ük-ük-ük-ükapjának. Ajtó nyílását hallotta a háta mögül, majd látta, hogy a szertartásmester bevezet néhány szürke köpenyest. Potema megmerevedett, és Uriel pont a megfelelő pillanatban leugrott a trónról és elhagyta a tróntermet, csak egy pillanatra állt meg, hogy üdvözölje a kiemelt fontosságú psijiceket.
- Jó reggelt, Iachesis mester - mondta, olyan királyi hangsúllyal szótagolva, hogy Potema szíve erősen megdobogott a büszkeségtől. - Remélem, hogy Magányvára kastélya kielégítő szálláshely lesz az Ön igényeinek.
- Igen, Uriel király. Köszönöm - felelten Iachesis boldogan, szinte elvarázsoltan.
Amint Iachesis és a psijicek beléptek a terembe az ajtó becsukódott mögöttük. Potema ült még egy kicsit a trónon, mielőtt lelépett volna az emelvényről, hogy üdvözölje vendégeit.
- Sajnálom, hogy megvárakoztattam önöket - mondta Potema. - Önök megtették azt a hosszú utat a Nyár-szigetektől, és én még további próbára tettem a türelmüket. Kérem, bocsássanak meg.
- Nem volt annyira hosszú az út - felelte dühösen az egyik szürke köpenyes. - Legalábbis nem olyan hosszú, mintha Pyandoneából érkeztünk volna.
- Ah. Bizonyára látták jelenlegi vendégeimet, Orgnum királyt és kíséretét - válaszolt vissza Potema könnyeden. - Úgy vélem, hogy Ön szokatlannak találja, hogy én szórakoztatom őket mivel, mint mind tudjuk, a Pyandoneanok el szándékozzák foglalni Tamrielt. Tudomásom szerint, ugyebár önök teljesen semlegesek a politikai ügyeket illetően?
- Hát, persze - felelte Iachesis gőgösen. - Mi semmit sem nyernénk vagy veszítenénk egy invázióval. A Psijic Rend megalakítása megelőzte a Septim dinasztia tamrieli uralkodását, és mi túl fogunk élni bármilyen politikai vezetést, nem számít, hogy ki legyen az.
- Mint ahogyan egy bolhát sem érdekel, hogy éppen melyik állat szőrében bújik meg? - kérdezte Potema, összehúzva szemöldökét. - Ne becsülje túl a saját fontosságát, Iachesis. Rendjük leszármazottja, a Mágusok Céhe, kétszer akkora hatalommal bír, mint önök, és mellesleg teljesen élvezem a bizalmukat. Éppen azon vagyunk, hogy kicsikarjunk egy egyezséget Orgnum királlyal. Mikor a Pyandoneanok átveszik a hatalmat, és én a megfelelő helyemen, tehát a kontinens császárnője leszek, akkor önöknek is tudnia kellene, hogy melyik oldal mellett foglalnak állást.
Majd Potema méltóságteljes léptekkel elhagyta a tróntermet, ezzel magukra hagyva a szürke köpenyeseket.
- Beszélnünk kell Lord Levlettel - mondta az egyik szürke köpenyes.
- Igen - felelte Iachesis. - Talán azt kellene tennünk.
Levletet gyorsan megtalálták a megszokott helyén, a Hold és hányinger tavernában. Amint a három szürke köpenyes belépett, Iachesis vezetésével, a füst és zajongás rögtön elhalt körülöttük. Érezhető volt a dohányszag, ahogy szerteszórja ébresztő illatát. Levlet felkelt a helyéről, majd elvezette őket az egyik kicsi, emeleti szobába.
- Tehát, megfontolták az ajánlatot - mondta Levlet széles mosollyal.
- A császárod - kezdte Iachesis, majd kijavította magát. - A császárunk eredetileg azt kérte tőlünk, hogy segítsünk védelmezni Tamriel nyugati partvidékét a pyandoneai flotta ellen. Cserébe húszmillió aranyat ajánlott fel. Mi ötvenet kértünk a szolgálatainkért. A Pyandoneani invázió fenyegetésének tükrében úgy döntöttünk, hogy elfogadjuk a korábbi ajánlatot.
- De a Mágusok Céhe volt olyan nagylelkű...
- Talán tízmillió arany is elegendő lesz - vágott közbe gyorsan Iachesis.
A vacsora után Potema megígérte Orgnum királynak a tolmácsán keresztül, hogy lázadást fog vezetni bátyja ellen. Közben teljesen elbűvölte az a tudat, hogy milyen könnyen át tudja verni a különböző kultúrákat. Potema azon az éjszakán megosztotta az ágyát Orgnum királlyal, mivel ez elég udvarias és diplomatikus gesztusnak tűnt. Azonban kiderült, hogy a férfi az egyik legjobb szeretőnek bizonyult, akivel valaha is találkozott. Kezdésnek kapott tőle valamiféle gyógynövényt, amitől úgy érezte, mintha lebegve sodródna az idő felszínén, pusztán azután érzékelve a szerelem aktusát, miután ráébredt, hogy már javában azt művelik. A nő úgy érezte magát, mintha egy hűsítő ködben lenne, miközben újra és újra és újra kioltotta a férfiban tomboló vágy tüzét. Reggel, amikor a férfi megcsókolta az arcát, és azt mondta neki színtelen fehér szemeivel, hogy távoznia kell, a nő magában megbánást érzett.
A hajó még aznap reggel elhagyta a kikötőt, útban a Nyár-szigetek és az elkerülhetetlen invázió felé. A nő még búcsúként utánuk integetett, amikor lépéseket hallott a háta mögül. Levlet volt az.
- Megcsinálják nyolc millióért, felség - mondta.
- Marának hála - mondta Potema. - Egy kicsit több időre van szükségem egy felkeléshez. Fizesd ki őket a kincstáramból, majd menj el a Császárvárosba, és gyűjtsd be a tizenkét milliót Antiochustól. Jó kis pénzt szerzünk ebből a játékból, és persze te is jól fogsz belőle részesedni.
Három hónappal később kapta Potema a hírt, hogy a Pyandoneai flotta szinte teljesen megsemmisült az Artaeum szigetének közelében hirtelen támadt viharban. Ott van a Psijic Rend fő kikötője. Orgnum király és hajói teljesen elpusztultak.
- Néha, egészen kifizetődő is lehet - mondta a nő, közel húzva magához Urielt - ha megutáltatod magad egyesekkel.
|
Előző: A Farkaskirálynő III |
Összefoglaló: A Farkaskirálynő |
Következő: A Farkaskirálynő V |
