CsK:A Farkaskirálynő III

Innen: Elder Scrolls Lapok

A Farkaskirálynő III
A történelem egyik legismertebb királynőjének életét feldolgozó könyvsorozat 3. kötete arról szól, hogyan próbálta meg Potema rávenni laza erkölcsű bátyát, hogy lemondjon a császári trónra való jogos igényéről atyjuk halála után. A kötet elolvasásával illúzió képzettségünk növekszik.
Waughin Jarth írása



A harmadik kor első évszázadából, a Montocai nevű bölcs tollából:

3E 98

II. Pelagius Septim császár egy héttel az év vége előtt halt meg, Estcsillag havának 15. napján, az Északi szelek imádságának közepén. Ezt elég rossz jelnek tekintették a birodalom számára. Több mind 17 nehéz éven át uralkodott. A csődbe ment kincstárat igyekezett feltölteni, többek között a Bölcsek tanácsának feloszlatásával, majd azzal, hogy tagjait arra kényszerítette, pénzen vásárolják vissza a pozíciójukat. Több jó, ámde szegény tanácstag esett ennek áldozatul. A szóbeszéd szerint a császár annak köszönhette halálát, hogy egy korábbi tanácstag bosszúból megmérgezte.

Gyermekei mind jelen voltak a temetésén, és a következő császár megválasztásán. A legfiatalabb, 19 éves Magnus herceg Almalexiából érkezett, ahol a királyi udvar tanácsnokaként élt. A 21 éves Cephorus herceg Gilane-ből érkezett ragada menyasszonyával, Bianki királynővel. A 43 éves Antiochus, aki a legöregebb és a trón örököse is volt egyben, apjával együtt élt a [[Birodalmi Város|Birodalmi Városban]. Valamint megjelent még az egyetlen leány is, Potema, Magányvára úgynevezett Farkaskirálynője is. Harminc éves volt, csodálatosan gyönyörű. Fényűző kísérettel érkezett, valamint urával, az öreg Mantiarco királlyal és egyéves, Uriel nevű fiával.

Mindenki azt várta, hogy Antiochus kapja a birodalom trónját, de senki sem sejtette, hogy a Farkaskirálynő mit akart.


3E 99

- Lord Vhokken több férfit is a húgod hálókamrájába rendelt a hét minden napján, a későesti órákban - jelentette a kémfőnök. - Talán, ha a férjét figyelmeztetnék...

- A húgom Reman és Talos hódító isteneket imádja és nem Dibellát, a szerelem istennőjét. Ő beszervezni akarja ezeket a férfiakat, és nem orgiára hívta őket. Fogadni mernék, hogy több férfival feküdtem le, mint ő - nevetett Antiochus, majd komolyan folytatta. - Tudom, hogy ő késlelteti a tanácsot, hogy nekem ajánlják a koronát. Már hat hete tart. Azzal magyarázzák, hogy frissíteni kell a feljegyzéseket, és hogy elő kell készíteni a koronázást. Én vagyok a császár! Koronázzanak meg, és Oblivion törődjön a formaságokkal!

- A húgod nem igazán kedvel téged, felség, de vannak itt más tényezők is. Ne felejtsd el, hogy miként bánt az apád a Tanáccsal. Ők azok, akiknek öfelségedet kell követniük, és ha szükséges, akkor meg kell őket győzni - tette hozzá a kémfőnök, egy sokatmondó tőrdöfés kíséretében.

- Akkor, legyen úgy. De tartsd a szemedet az átkozott Farkaskirálynőn is! Tudod, hogy hol találsz.

- Melyik bordélyban leszel, felség? - érdeklődött a kémfőnök.

- Ma fredas napja van, a Macska és Goblinban leszek.

A kémfőnök azt jegyezte le azon az éjszakán, hogy Potema királynő nem fogadott vendégeket, hanem anyjával, Quintillával, az özvegy császárnővel vacsorázott a Kék palota császári kertjében. A téli évszakhoz képest elég meleg volt az éjszaka, és meglepően kevés volt a felhő, annak ellenére, hogy egész nap viharos volt az idő. A szépen elrendezett talajnak már nyoma sem volt, mivel az egész kert vízben úszott. A két nő borospoharát az erkélyre helyezte, és úgy néztek a vízzel borított talajra.

- Úgy hiszem, hogy meg akarod hiúsítani féltestvéred koronázását - mondta Quintilla a lányára sem nézve. Potema látta, hogy az évek kevésbé ráncosították az arcát, hanem inkább csak fakították, ahogy a nap teszi a kövekkel.

- Ez nem igaz - felelte Potema. - De ugye nem bánnád nagyon, ha így lenne?

- Antiochus nem az én fiam. Tizenegy éves volt, amikor hozzámentem az apjához, és soha nem kerültünk közel egymáshoz. Úgy hiszem, ahogy múltak az évek, egyre kevésbé vált érdemessé a trón öröklésére. Már elég idős ahhoz, hogy családja és saját gyermekei legyenek, mégis minden idejét zülléssel és paráználkodással tölti. Nem lesz belőle valami nagyszerű császár - Quintilla felsóhajtott, majd Potemához fordult. - De nem helyes dolog a családon belül a széthúzás magvait hinteni. Nagyon könnyen meg lehet bontani az egységet, de nagyon nehéz újraegyesíteni. Félek a birodalom jövőjét illetően.

- Anyám, ezek a szavak úgy hangoznak, mintha egy... haldokló szavai lennének.

- Látom a jeleket - mondta Quintilla erőtlen, ironikus mosollyal. - Ne felejtesd el, én valaha Camlorn híres boszorkánya voltam. Már csak néhány hónapom van hátra, és aztán egy éven belül követem a férjemet a halálba. Csak azt sajnálom, hogy nem fogom látni, amikor fiad, Uriel fogja elfoglalni Magányvára trónját.

- És azt láttad, hogy... - kezdte Potema, majd elhallgatott, mert nem szerette volna felfedni terveit a nőnek, még akkor sem, ha az haldoklott.

- Láttam-e, hogy császár lesz? Igen, erre is ismerem a választ, lányom. De ne félj! Te is látni fogod a válaszokat, így vagy úgy. Van egy ajándékom a számára, ha nagykorú lesz - az özvegy császárnő erre levette a nyakából a nagy, sárga drágakővel bővített nyakláncát. - Ez egy lélekkő, egy nagy vérfarkas lelke van benne, amit apáddal öltünk meg harminchat évvel ezelőtt. Az Illúzió iskolájának segítségével egy olyan mágiával láttattam el, hogy a viselője bárkit el tudjon bájolni, akit csak akar. Ez elég fontos lehet egy király számára.

- És egy császárnak is - mondta Potema, és közben elrakta a nyakéket. - Köszönöm, anyám.

Egy órával később Potema egy fekete douad szoborcsoport mellett elhaladva észrevett egy sötét figurát, aki felbukkanásakor rögtön bebújt az eresz nyújtotta árnyak mögé. A nőben felrémlett, hogy korábban ez az alak követte. Ez is csak a császári udvar életének egyik véletlen eseménye. De ez a férfi túl közel járt a lakótermeihez. Potema előhúzta a nyakába akasztott nyakláncot.

- Gyere elő, és mutasd magad - parancsolta.

A férfi előbújt az árnyékból. Egy kis, középkorú, sötét alak volt, fekete kecskebőr ruhába öltözve. A szemei mereven, fagyosan néztek, mivel a nő varázslata alatt álltak.

- Kinek dolgozol?

- Antiochus hercegnek, az uramnak - felelte a férfi élettelen hangon. - Én vagyok a kéme.

Egy terv formálódott Potema fejében.

- A herceg a dolgozószobájában van?

- Nem, úrnőm.

- Te be tudsz oda jutni?

- Igen, úrnőm.

Potema elmosolyodott, majd azt mondta.

- Mutasd az utat.

A következő reggel a vihar újra tombolni kezdett. Eső záporozott a falakra, és vívódással töltötte el Antiochust, aki felfedezte, hogy oda fiatalkori védettsége a késő éjszakai ivászatokkal szemben. Hevesen kitaszította az ágyból a benne fekvő argóniai szajhát.

- Tedd magad hasznossá, és csukd be az ablakot - dörmögte.

Nem sokkal az ablak elreteszelése után valaki kopogott az ajtón. A kémfőnök volt. Rámosolygott a hercegre, és átnyújtott neki egy papírlapot.

- Mi ez? - kérdezte Antiochus, hunyorgó szemekkel. - Még biztosan részeg vagyok. Ez olyan, mintha egy ork írta volna.

- Azt hiszem, hogy ezt hasznosnak fogod találni, felség. A húgod van itt, hogy találkozzon felségeddel.

Antiochus fejében megfordult, hogy felöltözik, vagy kiküldi ágyasát, de jobb ötlete támadt.

- Engedd csak be. Hadd botránkozzon csak meg.

Ha Potema meg is botránkozott, ennek semmi jelét nem mutatta. Narancs és ezüst selyemruhában lépett be az ajtón, arcán győzedelmes vigyorral, és nyomában az ember-hegy Lord Vhokkennel.

- Kedves bátyám! A múlt éjjel beszéltem anyámmal, aki nagyon bölcs tanácsokkal látott el. Azt mondta, hogy nem kellene veled a nyilvánosság előtt csatáznom, mert az nem tenne jó a családunknak és a birodalomnak sem. Ezért - mondta, és elővett ruhája alól egy papírdarabot - egy választást ajánlanék neked.

- Egy választást? - kérdezte Antiochus, majd visszamosolygott. - Ez nem hangzik túl barátságosan.

- Önként lemondasz a császári trónigényedről, és akkor nem kell megmutatnom a tanácsnak ezt - mondta Potema, és átadta a testvérének a levelet. - Ezen a levélen a te pecséted van, és arról van benne szó, hogy tudsz róla, hogy nem II. Pelagius Septim volt az apád, hanem Fondoukth, a császári intéző. Még mielőtt tagadnád, hogy közöd lenne ehhez a levélhez, nem fogod tudni tagadni a pletykákat, sem megakadályozni, hogy Birodalmi tanács úgy vélje, hogy apád egy vén bolond volt, akit igencsak könnyű volt felszarvazni. Hogy igaz-e vagy sem, vagy hogy a levél hamisítvány-e vagy sem, az nem számít. Az általa okozott kár azonban csökkentheti a császárrá választásod esélyeit.

Antiochus arca elfehéredett a dühtől.

- Ne félj, testvérem - mondta Potema, és visszavette a levelet a férfi remegő kezéből. - Még így is nagyon kényelmes életed lehet, és bármelyik utcalányt megkaphatod, akit szíved vagy más testrészed kíván.

Antiochus hirtelen felnevetett. Ránézett a kémfőnökére, majd kacsintott.

- Emlékszem még rá, amikor elloptad a khajiit erotikával foglalkozó könyvemet, és megzsaroltál vele. Ennek már közel húsz éve. Azóta sokkal jobb záraink vannak, mint azt magad is megfigyelhetted. Meghaltál volna, ha képességeid nem segítettek volna, hogy megszerezd, amit akartál.

Potema továbbra is mosolygott. Nem számít. Megfogta a férfit.

- El kellett bájolnod a szolgámat ahhoz, hogy be tudj jutni a bezárt dolgozószobámba, és megszerezhesd a pecsétemet - Antiochus önelégülten vigyorgott. - Valami bűbáj, talán az anyádtól... attól a boszorkától.

Potema továbbra is mosolygott. A bátyja okosabb volt, mint gondolta.

- Tudtad, hogy még az erősebb elbájolás varázslatok sem tartanak túl hosszan? Természetesen nem tudhattad. Soha nem használtad még a mágiát. Hadd mondjam el, hogy egy nagylelkű pénzadomány sokkal erősebb motivációs erőt jelent hosszútávon egy szolgánál. - Antiochus előhúzott egy saját papírlapot. - Most pedig adok neked én is egy választási lehetőséget.

- És mi lenne az? - kérdezte Potema, arcára fagyott mosollyal.

- Ostobaságnak tűnik, de ha tudod, hogy mit keresel, akkor nagyon érthető. Ez egy gyakorló lap... a te kézírásoddal, mely az én írásomat próbálja utánozni, és úgy tűnik nagyon is hasonló. Hasznos adomány ez a képességed. Kíváncsi lennék, nem használtad-e ki már máskor is, hogy mások kézírását utánozd. Értesültem egy levélről, amit férjed halott feleségénél találtak, és arról szólt, hogy az első fia egy fattyú volt. Kíváncsi volnék, nem te írtad-e azt a levelet. Kíváncsi lennék, ha megmutatnám ezt a bizonyítékot a férjednek, akkor elhinné-e, hogy te írtad azt a levelet. A jövőben, kedves Farkaskirálynő, ne próbáld meg még egyszer felállítani ugyanazt a csapdát.

Potema mérgesen megrázta a fejét, és szóhoz sem jutott.

- Add nekem a hamisítványodat, és sétálj egy kicsit az esőben. És aztán, még lehetőleg a mai nap folyamán vess el minden olyan tervet, amivel el akarsz távolítani a tróntól. - Antiochus mélyen Potema szemébe nézett. - Császár leszek, Farkaskirálynő. Most pedig, távozz.

Potema átadta bátyjának a levelet, és elhagyta a szobát. Néhány pillanat alatt átért az előszobán, és nem mondott egy szót sem. Egy röpke időre megállt, egy pici, láthatatlan rés előtt, ahonnan vízcseppek hullottak alá a márványfalról.

- Igen, bátyám, az leszel - mondta. - De nem sokáig.


RaveAir

Előző: A Farkaskirálynő II

Összefoglaló: A Farkaskirálynő

Következő: A Farkaskirálynő IV