CsK:2920. - Estcsillag (XII)

Innen: Elder Scrolls Lapok

2920. - Estcsillag (XII)
Az Első Kor utolsó éve - 12. kötet
Nagyszabású történelmi regényciklus az Első Kort lezáró év Morrowind és a Birodalom szempontjából fontos eseményeinek személyes pillanatairól. Az utolsó hónap során Almalexia felépül sérüléseiből és otthonra lel Mournhold városában. Egy lány megbosszulja nővére halálát. Vivec késve érkezik a békeszerződés aláírására. A császár halála után akaviri kézbe kerül a birodalom kormányzása. A Másodkor megkezdődik.
Világfi Carlovac tollából

2920. Alkonyat havának 1. napja
Balmora, Morrowind

A téli reggeli napsütés átragyogott az ablak fagyos pókhálómintázatán, és Almalexia kinyitotta a szemét. Egy ősi gyógyító nedves ruhával végigtörölte a homlokát, miközben megkönnyebbülten mosolygott. Az ágya mellett egy székben Vivec szunyókált. A gyógyító egy oldalsó szekrényhez sietett, és egy kancsó vízzel tért vissza.

- Hogy érzed magad, Istennő? - kérdezte a gyógyító.

- Mintha nagyon hosszú ideje aludtam volna - mondta Almalexia.

- Mint ahogy tetted is. Tizenöt napon át - mondta a gyógyító, és megérintette Vivec karját. - Uram, ébredj. Megszólalt.

Vivec felemelte fejét, és látva, hogy Almalexia él és ébren van, arca széles vigyorra húzódott. Megcsókolta homlokát és megfogta a kezét. Végre nem érezte jéghidegnek a bőrét.

Almalexia békés pihenése hirtelen megszakadt:
- Sotha Sil!?

- Él, és jól van - válaszolt Vivec. - Ismét valamelyik szerkezetén dolgozik valahol. Ő is itt akart maradni, de aztán rájött, hogy jobban teszi, ha a maga különös varázslatain dolgozik.

A várnagy lépett be az ajtón:
- Bocsánat, hogy megzavarlak, nagyúr, de el akartam mondani, hogy a leggyorsabb hírvivőd tegnap késő éjszaka elindult a Birodalmi Városba.

- Hírvivő? - kérdezte Almalexia. - Vivec, mi történt?

- Éppen indulnom kellett volna, hogy aláírjam a szerződést a császárral a hatodik napon, úgyhogy üzenetet küldtem neki, hogy el kell halasztanunk a dolgot.

- Itt semmit nem tehetsz értem - mondta Almalexia erőlködve felhúzva magát. - De ha nem írod alá a szerződést, azzal talán újabb nyolcvan évre visszataszítod Morrowindet a háborúba. Ha még ma elindulsz a kíséreteddel és sietsz, talán egy-két napos késéssel odaérhetsz a Császári Városba.

- Biztos vagy benne, hogy nincs rám szükséged? - kérdezte Vivec.

- Tudom, hogy Morrowindnek nagyobb szüksége van rád.

2920. Alkonyat havának 6. napja
A Birodalmi Város, Cyrodiil

III. Reman császár a trónján ült, és a fogadótermet fürkészte. Látványos volt: ezüst szalagok lógtak a tetőgerendáról, édes fűszerek illata szállingózott a füstölőkből minden sarokban, a levegőben pyandoniai fecskefarkak cikáztak, dalukat zengve. Amikor a fáklyák lángra lobbantak és a szolgálók elkezdték használni legyezőiket, a terem mintha egy csillámló képzeletbeli világgá változott volna. A konyha felől pedig már érezni lehetett a fűszerek és sültek illatát.

Versidue-Shaie nagyúr és fia, Savirien-Chorak siklott be a szobába, mindketten fejdísszel és Tsaesci ékszerekkel felékesítve. Nem volt mosoly arcukon, de az különben is ritkaságszámba ment. A császár mégis lelkesen üdvözölte bizalmas tanácsadóját.

- Ez biztosan lenyűgözi majd azokat a faragatlan sötételfeket - nevetett. - Mikorra várhatjuk érkezésüket?

- Egy hírvivő érkezett Vivectől épp az előbb - mondta a potentátus ünnepélyesen. - Azt hiszem, a legjobb lenne, ha Ő Császári Fenséged egyedül találkozna vele.

A császár arcáról lehervadt a mosoly, s csak biccentett szolgáinak, hogy vonuljanak vissza. Ekkor az ajtó kinyílt, és Corda kisasszony lépett be a szobába, egy pergamennel kezében. Bezárta az ajtót maga mögött, de kerülte a császár pillantását.

- A hírvivő kegyednek adta át a levelet? - kérdezte Reman kétkedően, s felemelkedett, hogy elvegye az iratot. - Ez messze nem hagyományos módja egy üzenet kézbesítésének.

- De az üzenet maga igencsak hagyományos - mondta Corda, felnézve az uralkodó egyetlen szemébe. Egy egyszerű, látást akadályozó mozdulattal a levelet a császár álla alá dugta. A császár szeme kikerekedett, és vér folyt le az üres pergamenre. Üres volt, kivéve egy kis fekete jelet, a Morag Tong jelét. A pergamen lehullott a földre, felfedve az apró tőrt, mely addig mögötte rejtőzött, s amelyet a nő megcsavart, átvágva a férfi torkát egészen a csontig. A császár a földre zuhant, hangtalanul zihálva.

- Mennyi időre van szükséged? - kérdezte Savirien-Chorak.

- Öt percre - mondta Corda, letörölve a vért kezeiről. - Ha tízet adsz, kétszeresen hálás leszek.

- Rendben van - mondta a potentátus Corda hátának, amint az elhagyta a fogadótermet. - Akavirinek kellett volna születnie. A mód, ahogy a lány használta a pengéjét, igazán figyelemre méltó.

- Mennem kell, hogy biztosítsam az alibinket - mondta Savirien-Chorak, eltűnve az egyik titkos átjáró mögött, melyet csak a császár legbizalmasabb emberei ismertek.

- Emlékszel, közel egy éve, Ő Császári Felsége - mosolygott a potentátus, lenézve a haldokló emberre. - Amikor figyelmeztettél rá: "Nektek, akavirieknek sok látványos mozdulatotok van, de ha akár csak egy csapásunk is áthatol védelmeteken, végetek van." Emlékeztem erre, ahogy látod.

A császár vért köpött fel és valahogy kimondta a szót:
- Kígyó!

- Én egy kígyó vagyok, Ő Császári Felsége, kívül és belül. De nem hazudtam. Valóban volt egy hírnök Vivectől. Úgy néz ki, egy kicsit későn érkezett - a potentátus megrántotta a vállát, mielőtt eltűnt a titkos átjárón keresztül. - Ne izgasd magad. Biztos vagyok benne, hogy az étel nem romlik meg.

Tamriel császára saját vérének tócsájában halt meg, üres fogadótermében, a fényes bál díszletei között. Testőrei tizenöt perccel később találtak rá. Cordát sehol nem lelték.

2920. Alkonyat havának 8. napja
Caer Suvio, Cyrodiil

Lord Glavius volt az első küldött, aki érkezésükkor Vivecet és kíséretét üdvözölte, bőségesen elnézést kérve az erdőn át vezető út minőségéért. Világító gömbök füzére díszítette a rezidenciát körülvevő lombtalan fákat, ringatózva az enyhe, de fagyos éjszakai szélben. Odabentről egyszerű lakoma illata és egy szomorú dallam szállt a levegőben. Egy hagyományos akaviri télidei ének volt.

Versidue-Shaie üdvözölte Vivecet a bejárati ajtónál.

- Örülök, hogy megkaptad az üzenetet, mielőtt megtetted a teljes utat a Városig - mondta a potentátus, bevezetve vendégét a tágas, meleg szalonba. - Az átalakulás nehéz idejét éljük, és pillanatnyilag a legjobb, ha nem a fővárosban intézzük ügyeinket.

- Nincs örökös? - kérdezte Vivec.

- Nincs hivatalos, noha néhány távoli unokatestvér verseng a trónért. Amíg elrendezzük a problémát, legalábbis átmenetileg a nemesek úgy határoztak, hogy az egykori uram hivatalában tevékenykedhetek - Versidue-Shaie jelzett a szolgáknak, hogy húzzanak két kényelmes széket a kandalló elé. - Kényelmesebben éreznéd magad, ha most azonnal hivatalosan aláírnánk a szerződést, vagy inkább ennél valamit először?

- El szándékozol fogadni a császár szerződését?

- Mindent úgy szándékozom tenni, mint a császár - mondta a potentátus.

2920. Alkonyat havának 14. napja
Tel Aruhn, Morrowind

Corda, az út porától borítva, az Éjanya karjaiba vetette magát. Egy pillanatra összeölelkeztek, az Éjanya megsimogatta lánya haját, megcsókolta homlokát. Végezetül benyúlt a kabátujjába, és átnyújtott egy levelet Cordának.

- Mi ez? - kérdezte Corda.

- Egy levél a potentátustól, melyben kifejti, hogy mennyire örömét lelte szakértelmedben - válaszolt az Éjanya. - Megígérte, hogy fizetséget küld nekünk, de én már elküldtem neki a választ. Az egykori császárnő épp eleget fizetett nekünk férje haláláért. Mephala nem engedné, hogy igényeinken túl mohók legyünk. Nem szabad kétszer fizetséget kérned egyazon gyilkosságért, ahogy írva vagyon.

- Megölte Rijját, a testvéremet - mondta Corda halkan.

- És ezért kellett neked lesújtanod.

- Hová menjek most?

- Valahányszor egy szent munkásunk túl híressé válik ahhoz, hogy folytassa szent háborúnkat, elküldjük őt Vounoura szigetére. Ez nem több, mint egy hónapnyi utazás hajóval, és szereztem egy elragadó földbirtokot menedékhelynek - az Éjanya lecsókolta a lány könnyeit. - Sok baráttal fogsz ott találkozni, és tudom, hogy végezetül békére és boldogságra lelsz, gyermekem.

2920. Alkonyat havának 19. napja
Mournhold, Morrowind

Almalexia ellenőrizte a város újraépítését. A városlakók szelleme igazán ösztönző volt, gondolta, ahogy az új épületek vázai között sétált, melyek a megfeketedett, összezúzott régi maradványok között álltak. A növényzet is figyelemre méltó szívósságról tett tanúbizonyságot. Már élet volt az egykor a főutat szegélyező, elpusztított kombogyó és borókapamacs cserjék csonkjaiban. Érezte a lüktetést. A tavasz eljöttével a zöld újra áttör majd a feketén.

A herceg örököse, egy számottevő intelligenciával és határozott dunmer bátorsággal rendelkező ifjú, északról jött le, hogy átvegye apja helyét. A föld többet tett, mint túlélt: megerősödött és kifejlődött. Almexia úgy érezte, hogy a jövő jóval erősebb, mint amilyennek a jelent látja.

Minden dolog közül abban volt leginkább bizonyos, hogy Mournhold mindörökké otthona lesz legalább egy istennőnek.

2920. Alkonyat havának 22. napja
A Birodalmi Város, Cyrodiil

- A cyrodiili vérvonal halott - jelentette be a potentátus a Birodalmi Palota szónoki erkélye alatt összegyűlt tömegnek. - De a birodalom él. Szeretett császárunk távoli rokonai érdemtelennek ítéltettek a trónra a megbízható nemesség által, akik végig tanácsokkal látták el Ő Császári Felségét az ő hosszú és kiemelkedő uralkodása alatt. Eldöntetett, hogy III. Remannak egy elfogulatlan és megbízható barátja, én fogom vállalni a felelősséget, hogy folytassuk megkezdett munkáját az ő nevében.

Az akaviri szünetet tartott, hagyta, hogy szavai visszhangot vessenek, és a köznép is felfogja őket. Azok csak csöndben bámultak fel rá. Az eső végigmosta a város utcáit, de most egy rövid időre előbukkant a nap, késleltetve a téli viharok eljöttét.

- Tisztázni akarom, hogy nem kívánom viselni a császár rangot - folytatta. - Versidue-Shaie potentátus voltam és maradok: egy idegen, akit szívesen fogadtatok. Az én kötelességem lesz, hogy megvédelmezzem hazámat, mely befogadott, és megfogadom, hogy fáradhatatlanul dolgozni fogok ezen mindaddig, míg valaki más nálam méltóbb át nem vállalja tőlem eme terhet. Első cselekedetemként bejelentem, hogy eme történelmi pillanatra emlékezve Hajnalcsillag havának első napján belépünk a Másodkor első évébe, ahogyan az majd a krónikákban feljegyeztetik. Ekképpen gyászoljuk meg a császári család elvesztését, és tekintünk előre a jövőbe.

Csak egy ember tapsolt ezekre a szavakra. Dro'Zel Király Senchalból őszintén hitte, hogy ez lehet a legcsodálatosabb dolog, ami történhet Tamriel történelmében. Nyilvánvalóan teljesen őrült volt.

2920. Alkonyat havának 31. napja
Ébenszív, Morrowind

A város alatti füstös katakombákban, ahol Sotha Sil misztikus óraszerkezetével a jövőt kovácsolta, valami váratlan történt. Egy olajos buborék szivárgott át a hosszú ideje megbízhatóan működő fogaskerekek közül, majd kipukkant. Közvetlenül azután, hogy a varázsló figyelme erre irányult, egy apró láncreakció vette kezdetét. Egy cső fél hüvelykkel balra tolódott. A fogaskerék egy foka megugrott. Egy spirálcső áttekercselte magát és elkezdett forogni ellentétes irányban. Egy dugattyú, melynek balról jobbra, balról jobbra kellett volna lökődnie, hirtelen elkezdett jobbról balra mozdulni. Semmi sem tört el, de minden megváltozott.

- Most nem lehet helyrehozni - mondta a varázsló halkan.

Felnézett, keresztül a mennyezet egy résén, az éjszakai égboltra. Éjfél volt. A Másodkor, a zűrzavar kora megkezdődött.


Gustafson, Brenda

Előző: 2920. - Alkonyat (XI)

Összefoglaló: 2920. - Az Első Kor utolsó éve

Következő: Nincs