CsK:2920. - Alkonyat (XI)

Innen: Elder Scrolls Lapok

2920. - Alkonyat (XI)
Az Első Kor utolsó éve - 11. kötet
Nagyszabású történelmi regényciklus az Első Kort lezáró év Morrowind és a Birodalom szempontjából fontos eseményeinek személyes pillanatairól. A 11. hónap során újabb fondorlatos merénylet készül a császár ellen, Mournholdot romokba dönti egy boszorkány téves bosszúja, Sotha Sil és Almalexia megküzd Mehrunes Dagonnal, a császár pedig a morrowindi békeszerződés megkötésére készül új szeretője társaságában, akiben több lakozik, mint ami külleméből sejthető.
Világfi Carlovac tollából

2920. Alkonyat havának 2. napja
Tel Aruhn, Morrowind

- Egy férfi akar látni, Éjanya - mondta az őr. - A kothringi tözs egy tagja, aki iratai alapján Lord Zuuk Feketemocsárból, és Gideon birodalmi erődjében szolgál.

- Miért gondolod, hogy akár a legcsekélyebb módon is érdekel, hogy láthassam őt? - kérdezte az Éjanya epés édességgel hangjában.

- Egy levelet hozott a Cyrodiili Birodalom egykori császárnőjétől.

- Mozgalmas napunk van - mosolygott Éjanya, örömmel csapva össze kezeit. - Vezessétek be!

Zuuk belépett a helyiségbe. Fémes bőre, mely csak arcán és kezén látszott, visszaverte a tűzhely fényét és a viharos éjszaka villámait az ablakból. Az Éjanya megpróbálta úgy látni magát, mint ahogy a férfi láthatta őt: higgadt, gyönyörű, félelemkeltő. A férfi egy szó nélkül átnyújtotta a császárnő levelét. Kortyolva a borából a nő olvasni kezdte.

- Morrowind hercege szintén felajánlott egy jelentős összeget a császár meggyilkolásáért valamikor korábban, ez évben - mondta, összehajtva a levelet. - A fizetsége elsüllyedt, és soha nem érkezett meg. Ez jelentős kellemetlenség volt, kiváltképpen mivel éppen elintéztem, hogy egy ügynökünk bekerüljön a palotába. Miért kellene feltételeznem, hogy a te több mint nagylelkű fizetséged meg fog érkezni egy halott asszonytól?

- Magammal hoztam - mondta Zuuk egyszerűen. - A kocsiban van odakint.

- Ez azt jelenti, hogy az üzletünk megköttetett - mosolygott az Éjanya. - A Császár halott lesz az év végére. Apaladithnál hagyhatod az aranyat. Hacsak nem szeretnél egy kis bort.

Zuuk visszautasította az ajánlatot és visszavonult. Ahogy elhagyta a szobát, Miramor zajtalanul elősiklott a sötét faliszőnyeg mögül. Az Éjanya megkínálta egy pohár borral és ő elfogadta.

- Ismerem ezt az alakot, Zuukot - mondta Miramor óvatosan. - Nem tudtam, hogy az öreg császárnőnek dolgozott.

- Beszéljünk egy kicsit többet rólad, ha nem bánod - mondta a nő, tudván, hogy a férfi nem fogja bánni.

- Hagy mutassam meg értékeimet - mondta Miramor. - Hagy legyek az, aki végez a Császárral. Már megöltem a fiát, és láttad, hogyan rejtőztem el az imént. Mondd meg, láttál akár egyetlen gyűrődést is a falikárpiton?

Az Éjanya mosolygott. A dolgok egyre inkább a helyükre kerültek.

- Ha tudod, hogyan használj egy tőrt, meg fogod őt találni Bodrumban - mondta, és részletesen elmondta neki, mit kell tennie.

2920. Alkonyat havának 3. napja
Mournhold, Morrowind

A herceg kitárta az ablakot. Kora reggel volt, és már negyedik napja folyamatosan vörös köd lebegett a város felett, villogva-villámolva. Furcsa szél fújt végig az utcákon, letépve a zászlókat a vár oromzatáról, arra kényszerítve az embereket, hogy összehúzzák magukat a borzongástól. Valami borzalmas érkezett el a földre. Nem volt nagyon tanult ember, de felismerte a jeleket. És felismerték az alattvalói is.

- Mikor érik el hírvivőim a Hármakat? - dörmögte várnagyához fordulva.

- Vivec messze északon van, a császárral tárgyal a megegyezésről - mondta a férfi, arca és hangja remegett a félelemtől. - Almalexia és Sotha Sil Necromban vannak. Talán őket elérhetjük pár napon belül.

A herceg biccentett. Tudta, hogy a hírvivői gyorsak, de az volt Oblivion keze is.

2920. Alkonyat havának 6. napja
Bodrum, Morrowind

Fáklyafény pislákolt a fátyolos hóesésben, másvilági hangulatot kölcsönözve a tájnak. A katonák mindkét táborból a legnagyobb máglyák körül zsúfolódtak össze: a tél összehozza a hadviselő feleket. Bár csak néhány dunmer őr beszélte a cyrodiili nyelvet, a melegért küzdve azért jól megértették egymást. Amikor egy csinos ragada szűz haladt át közöttük, hogy megmelegedjen, mielőtt visszamenne a tárgyaló sátorba, mindkét seregből sok férfi elismerően emelte rá tekintetét.

III. Reman Császár legszívesebben már azelőtt otthagyta volna a tárgyalást, mielőtt az egyáltalán elkezdődött volna. Egy hónappal korábban azt gondolta, hogy a jó szándék jele lehet azon a helyen találkozni, ahol vereséget szenvedett Vivec hadseregétől, de a hely sokkal több rossz emléket ébresztett fel benne, mint azt gondolta volna. A potentátus, Versidue-Shaie tiltakozása ellenére, miszerint a folyó sziklái természetes vörösek, meg mert volna esküdni rá, hogy katonái vérének foltjait látja.

- Az egyezmény összes részlete készen áll - mondta, miközben egy pohár forró yuelle-t vett el Corda úrnőtől. - De az aláírásnak nem itt és nem most van az ideje. Azt a Császári Palotában lenne ildomos megejtenünk, mindazzal a pompával és ragyogással, amit ez a történelmi esemény megkíván. El kell magaddal hoznod Almalexiát is. És azt a varázslóalakot.

- Sotha Sil - súgta a potentátus.

- Mikor? - kérdezte Vivec végtelen türelemmel.

- Pontosan egy hónap múlva - mondta a császár nagylelkűen mosolyogva, és feltápászkodott. - Nagy estélyt rendezünk az esemény tiszteletére. Most sétálnom kell egyet. A lábaim begörcsöltek az időjárástól. Corda, kedvesem, velem tartanál?

- Természetesen, Ő Császári Felsége - mondta a nő, tovasegítve az uralkodót a sátor kijárata felé.

- Szeretnéd, ha én is veled mennék, Ő Császári Felsége? - kérdezte Versidue-Shaie.

- Vagy én? - kérdezte Senchal királya, Dro'Zel, az udvar egy újonnan kinevezett tanácsadója.

- Nem szükséges, csak egy percre maradok el - mondta Reman.

Miramor ugyanabban a nádasban kuporgott, ahol közel nyolc hónappal ezelőtt rejtőzött. Most a föld kemény és hófedte volt, a sás jéggel borított. A legapróbb megtett mozdulat is ropogással járt. Ha nem lett volna a morrowindi és birodalmi hadsereg közös rekedt éneklése a máglya körül, nem mert volna olyan közel settenkedni a császárhoz és ágyasához. A befagyott öböl kanyarulatánál álltak a partmeredély alatt, fákkal és sziporkázó jéggel körbevéve.

Miramor óvatosan elővonta tőrét a hüvelyéből. Az Éjanyának kissé eltúlozta a rövid penge használatában szerzett jártasságát. Igaz, használta egyszer, amikor elvágta Juilek herceg torkát, de az ifjú nem volt abban a helyzetben, hogy bármi módon védekezhetett volna. De mégis, mennyire lehet bonyolult leszúrni egy egyszemű öreg embert? Miféle rövidpenge képzettség lehet szükséges egy ilyen egyszerű orgyilkossághoz?

A tökéletes pillanat hamarosan eljött. A nő meglátott valamit mélyebben az erdőben, egy szokatlan formájú jégcsapot, ahogy mondta, és elrohant, hogy megszerezze. A császár mögötte maradt, nevetve. Arccal a partmeredélynek fordult, hogy lássa katonáit, amint a dal refrénjét éneklik, háttal állt a orgyilkosnak. Miramor tudta, hogy az idő eljött. Ügyelve léptei neszére a jeges földön, előrelépett és lesújtott. Nagyon közelről.

Majdnem egy időben érezte, hogy egy erős kar visszatartja szúró karját és egy másik belevágja a tőrt a torkába. Nem tudott sikoltani. A császár még mindig a katonákat figyelve, észre sem vette, amint Miramort behúzták a bozótosba, és egy kéz, mely sokkal jobban képzett volt az övénél, a hátába döfött, és lebénította.

Miközben a vére patakzott kifelé, és megdermedt a fagyos földön, a haldokló Miramor még látta, amint a császár és kéjnője visszatérnek a táborba a partmeredélyen át.

2920. Alkonyat havának 12. napja
Mournhold, Morrowind

Az örökké előtörő láng egy szikrája volt minden, ami megmaradt a Mournhold kastély központi udvarából, az ég felé robbanva az örvénylő felhők közé. Vastag, kátrányos füst gomolygott végig az utcákon, lángra gyújtva mindent, ami papírból vagy fából készült. Szárnyas, denevérszerű teremtmények cibálták elő a városlakókat rejtekhelyükről a nyílt terepre, ahol találkoztak az igazi sereggel. Az egyetlen dolog, amely megóvta Mournholdot attól, hogy teljesen hamuvá égjen, a nedvesség volt, embereinek sercegő vére.

Mehrunes Dagon mosolygott, amint a kastély elporladását szemlélte.

- Gondoljátok el, majdhogynem távol maradtam - kiáltotta hangosan, hangja keresztülmorajlott a zűrzavaron. - Képzeljétek, elszalasztani ezt a mulatságot!

A figyelmét lefoglalta, hogy egy tűvékony fénysugár tört át a fekete-vörös árnyakkal borított égen. Követte egészen az eredetéig, két alakig, egy férfi és egy nő állt a hegyen a város felett. A fehér köpenyes férfiban azonnal felismerte Sotha Silt, a varázslót, aki Oblivion összes hercegét rávette arra az értelmetlen fegyverszünetre.

- Ha Mournhold hercegéért jöttél, ő nincs itt - röhögött Mehrunes Dagon. - De megtalálhatod darabjait legközelebb, ha esni fog.

- Nem tudunk megölni téged, daedra - szólalt meg Almalexia kemény és eltökélt arccal. - De ezt hamarosan majd bánni fogod.

Ezzel két élő isten és Oblivion egy hercege összecsapott Mournhold romjai felett.

2920. Alkonyat havának 17. napja
Tel Aruhn, Morrowind

- Éjanya - szólt az őr. - Levél az ügynökétől a Császári Palotából.

Az Éjanya figyelmesen olvasta a sorokat. A próba sikerrel járt: Miramor sikeresen észrevétetett és lemészároltatott. A császár nagyon veszélyes kezek közt volt. Az Éjanya azonnal válaszolt.

2920. Alkonyat havának 18. napja
Balmora, Morrowind

Sotha Sil, ünnepélyes és kifürkészhetetlen arccal köszöntötte Vivecet a főtéren, a palota előtt. Vivec éjjel és nappal lovagolt, miután hírt kapott a csatáról sátrában, Bodrumban, mérföldet mérföld után tett meg, észvesztő sebességgel átvágva Dagoth Ur veszedelmes földjén. Délen, egész utazása alatt, láthatta az örvénylő vörös ködöt, és tudta, hogy a csata folytatódik, nap nap után. Gnisisben találkozott Sotha Sil hírvivőjével, aki találkozót kért tőle Balmorában.

- Hol van Almalexia?

- Odabent - mondta Sotha Sil fáradtan. Egy hosszú, csúnya vágás futott keresztül az állán. - Komolyan megsérült, de Mehrunes Dagon nem fog visszatérni Oblivionból sok holdon át.

Almalexia egy selyemágyon feküdt, Vivec saját gyógyítóinak ápolása alatt. Az arca, ajkai is szürkék voltak, mint a kő, és vér ütött át kötéseinek szövetén. Vivec megfogta hideg kezeit. Almalexia szája szótlanul megmozdult. Álmodott.

Ismét összecsapott Mehrunes Dagonnal egy tűzvihar közepette. Körülötte mindenütt a kastély romjainak megfeketedett váza, szikrákat lövellve az éjszakai égboltra. A daedra karmai a hasába téptek, mérget fecskendezve a vérkeringésébe, amíg Almalexia fojtogatta őt. Ahogy a földbe süllyedt legyőzött ellensége mellé, látta, hogy a kastély, melyet lángok emésztettek el, nem Mournhold kastélya volt. A Császári Palota volt az.

2920. Alkonyat havának 24. napja
A Birodalmi Város, Cyrodiil

Erős téli szél fújt végig a városon, csapkodva a Császári Palota ablakait és üvegtábláit. Reszkető fénysugarak világították meg groteszk mintákban az alakokat.

A császár utasításokat vetett oda a személyzetnek a bankett és a bál előkészületeivel kapcsolatban. Ez volt, amit a legjobban élvezett, sokkal jobban, mint a csatározást. Dro'Zel király felügyelte a mulatságot, erősen beleszólva a dolgok menetébe. A császár maga intézte a vacsora részleteit. Sült nebhal, zöldséges velő, krémlevesek, vajas helerac, rántott tőkehal, aszpikos nyelv. Versidue-Shaie potentátus maga is tett pár javaslatot, de az akaviri ízlése nagyon sajátságos volt.

Az éj leszálltával Corda kisasszony elkísérte a császárt hálószobájába.

Az év a végéhez közeledett az Estcsillag Havának beköszöntével.


Gustafson

Előző: 2920. - Fagyhullás (X)

Összefoglaló: 2920. - Az Első Kor utolsó éve

Következő: 2920. - Estcsillag (XII)