CsK:2920. - Évderék (VI)

Innen: Elder Scrolls Lapok

2920. - Évderék (VI)
Az Első Kor utolsó éve - 6. kötet
Nagyszabású történelmi regényciklus az Első Kort lezáró év Morrowind és a Birodalom szempontjából fontos eseményeinek személyes pillanatairól. Az 6. hónap kötete a Corontai-tó csatáját meséli el, ahol a birodalmiak egy meglepő hadicselnek köszönhetően fényes győzelmet aratnak. Vivec tárgyalni kényszerül Juliek herceggel, miközben a Birodalmi Városban az akaviri Versidue-Shaiet ünneplik.
Világfi Carlovac tollából

2920. Évderék havának 2. napja
Balmora, Morrowind

A nehéz fegyverzetű császári hadsereg határainktól délre gyülekezik uram. Kétheti menetelésre vannak Ald Iuval erődjétől és a Coronati tó partjaitól tette meg jelentését Cassyr.

Vivec elgondolkodva bólintott. Ald Iuval és testvérvárosa a tó másik oldalán, Ald Marak stratégiai fontosságú erődök voltak Morrowind védelmében, így biztosnak látszott, hogy a Cyrodiil Császár előbb-utóbb támadást fog intézni ellenük. Vivec kapitánya a falhoz lépett, leemelt róla egy Délkelet-Morrowindet ábrázoló, összetekert térképet, és kiterítette a helység közepén álló hatalmas fa asztalra. A könnyen nyújtózó papírt a nyitott ablakon beáramló nyári szellő lengette.

- Azt mondtad nehéz fegyverzetűek? - kérdezte a kapitány Cassyrt, aki némán állt a térkép felett.

- Igen uram! Még Cyrodiil földön, Bethal Gray közelében táboroztak amikor megfigyeltem őket, de mondhatom, nem láttam mást törp, ében és daedrikus páncélokon, kiváló fegyvereken és ostromgépeken kívül.

- És mi van a varázslókkal és hajókkal? - kérdezte Vivec.

- Csatamágusok egy csapata velük tartott, de hajókat nem láttam.

- Ilyen felszereléssel legalább két hetükbe fog telni, mint azt te is említetted, hogy elérjék a Coronati tavat. Ha megpróbálnak kerülőt tenni észak felé, hogy onnan vegyék be Ald Marakot, le fognak ragadni a mocsarakban, így valószínűleg azt tervezik, hogy átkelnek ezen a szoroson itt - bökött rá a térképre Vivec - majd Ald Iuvalt elfoglalva kelet felé vonulnak, és onnan veszik be Ald Marakot.

- Az átkelésnél sebezhetőek lesznek, főleg ha akkor támadunk, ha már a fele utat megtették, így nem tudnak majd visszavonulni Cyrodiil felé - mondta a kapitány.

- Az információid megint nagy hasznunkra váltak Cassyr! Újra vissza fogjuk verni a birodalmi agresszorokat!

2920. Évderék havának 3. napja
Bethal Gray, Cyrodiil

- Remélem a győzelmed után ismét lesz szerencsém élvezni a társaságod itt Bethal Gray földjén, herceg!

Juilek nem sok figyelmet szentelt Lord Bethalnak, most arra kellett koncentrálnia, hogy a tábor kiürítése terv szerint haladjon. Bár köpenyét még a fagyos reggeli szél lengette, az égen nem voltak felhők, így a katonákat hosszú, kimerítő délutáni menetelésre készítette fel.

- Ha rövid időn belül visszatérek, az a vereség miatt lesz - válaszolta végül, de szemeivel most is az alant elterülő völgyet fürkészte, ahol Versidue-Shaie éppen a falusiak elöljárójának fizetett a falu élelmének, boroshordóinak és szajháinak az igénybevételéért. Egy hadsereg nem volt olcsó dolog.

- Hercegem! - mondta meglepődve Lord Bethal egy kis szünet után - A sereged kelet felé kezdi meg a menetelést? Dél-keleti irányba kellene fordítanod őket, hogy elérjék a Coronati tó szorosát!

- Te csak törődj azzal, hogy a kereskedőid megkapják a jussukat, a sereg irányítása hadd legyen az én feladatom - zárta le a beszélgetést Juilek, majd gúnyos mosollyal az arcán, sarkon fordult és lesietett a hegyről.

2920. Évderék havának 16. napja
A Coronati tó, Morrowind

Vivec a Coronati tó vizét bámulta, tekintete saját, és hadserege tükörképén kalandozott, ami tisztán kivehető volt a mozdulatlan, hideg vízfelszínen. Bár rezzenéstelen arca nem árulta el, de kételyek gyötörték. A Császári Hadseregnek már el kellett volna érnie a szorost, hacsak nem történt velük valami az erdőségekben. Bár megfigyelő pontjáról nem láthatta a szoros egészét a magas tóparti fák miatt, egy olyan fegyverzetű sereg, mint amilyen ellenfelüké, főleg ha egy oszlopban mozog, nem vonulhat csendesen, észrevétlenül.

- Hozd a térképet, hadd nézzem meg még egyszer! - szólította kapitányát. - Biztosan nincs másik út, ami az erődök felé vezet?

- Őrszemeket vezényeltem északra, hogy értesüljünk róla, ha vannak olyan bolondok, és megpróbálnak átkelni a mocsarakon. Ebben az esetben már megkaptuk volna a jelentésüket. Más út tudtommal nem létezik.

Vivec újra tükörképére pillantott, amit gúnyosan torzítottak el a hullámok, majd ismét a térképre nézett.

- Kém, hívjátok ide a kémünket! - hívatta végül Cassyrt. - Mikor azt mondtad, hogy a seregükkel csatamágusok tartottak, mit értettél pontosan azon, hogy csatamágus?

- Különös, rúnákkal díszített szürke köpenyeket viseltek - fejtette ki Cassyr. - Úgy vettem ki, hogy csakis csatamágusok lehetnek, hisz miért másért utaznának ilyen nagy számban a sereggel. Nem lehettek mindannyian gyógyítók és orvosok.

- Te hülye! - ordította Vivec, elvesztve minden önuralmát. - Az átváltoztatás tanában jártas varázslók voltak, akik ha sokan vannak, akár egy egész sereget képessé tudnak tenni a víz alatti lélegzésre!

Átfutott egy új megfigyelő pontra, ahonnan messze északra is elláthatott, majd rövid szemlélődés után megpillantotta az Ald Marak erődjénél felcsapó lángokat, és az ég felé gomolygó füstöt. Dühösen ordítva adta ki az új parancsokat seregének, a kapitányát pedig az élre küldte, hogy a csata irányába fordítsa, és az erőd megvédésére irányítsa az elfeket.

- Térj vissza Dwynnenbe - vetette oda Cassyrnak, mielőtt lóhátra pattant és ő is előre vágtatott, hogy csatlakozzon a hadakozókhoz. - A szolgálataidra ezentúl nem tartok igényt.

Mire a sötételfek elérték Ald Marakot, már túl késő volt, a csata elveszett.

2920. Évderék havának 19. napja
A Birodalmi Város, Cyrodiil

A Potentátus diadalittasan vonult végig a Birodalmi Város utcáin, éljenző tömeggel kísérve, akik mint Ald Marak meghódítóját ünnepelték őt. Ugyan az igazat megvallva, az emberek szeretett hercegüket várták haza, és ezért vonultak ki üdvözölni a visszatérőket, de ez nem zavarta Versidue-Shaiet. Soha ezelőtt nem ünnepelte még egyetlen tamrieli polgár sem egy akaviri érkezését.

Reman Császár egy öleléssel üdvözölte őt, majd feltépte a levelet, amit fiától, a Hercegtől kapott.

- Még mindig nem értem - mondta végül vidáman, de tanácstalanul. - A tó alatt vonultatok?

- Ald Marak egyike Morrowind legnagyobb erődjeinek, így bár az elfek serege nem a biztonságot jelentő falak között táborozott, mégis kitűnő felszerelésre, és meglepetésszerű támadásra volt szükségünk a bevételéhez. Harcosainkat a varázslók képessé tették a víz alatti légzésre, így a felesleges súlytól mentesülve gyorsan és észrevétlenül közelítettük meg a kastély vízparti falait, ahol a leggyengébb volt a védelmük...

- Briliáns! - mormolta a Császár. - Csodálatos hadvezér vagy Versidue-Shaie! Ha a nagyapáid is ilyen jók lettek volna, Tamriel ma már az Akavirok kezén lenne.

Shaie nem tervezte, hogy akár egyetlen szóval is megemlítse a Herceget beszámolójában, de Reman megjegyzését, ami népének kétszázhatvan évvel ezelőtti kudarcára utalt, sosem felejtette el.

2920. Évderék havának 21. napja
Ald Marak, Morrowind

Savirien-Chorak a tömör kőfalhoz lapulva figyelte egy lőrésen keresztül, ahogy az elfek serege visszavonul a kastélyt övező területekről, a mocsárral szomszédos erdő menedékébe. Talán ez volt a tökéletes alkalom a támadásra. Ha az erdőt sikerülne felgyújtaniuk, akkor ellenségeik is bennégnének, és ha sikerülne Vivecet foglyul ejteniük, az elfek hamarosan átadnák nekik Ald Iuvalt is. Ezeket a gondolatait a Hercegnek is kifejtette.

- Valamit elfelejtesz Chorak - nevetett Juilek -, méghozzá azt az apró tényt, hogy szavamat adtam Vivecnek serege és parancsnokai bántatlanságáról, arra az időszakra, míg megkötjük a fegyverszüneti egyezményt. Tán nálatok Akavirban nem ismerik a tisztességet?

- Hercegem, én már Tamriel földjén születtem, és még sosem jártam hazámban - válaszolta a gyíkember. - De a módszereidet akkor sem értem. Mikor öt hónapja harcoltunk az arénában, nem számíthattál kegyelemre, és én nem is adtam meg neked.

- Az csak egy játék volt - mondta Juilek, majd egy bólintással jelezte gondnokának, hogy beengedheti a sötételfek vezérét. A Herceg még sosem látta Vivecet, akit Cyrodiil földön is élő istenként ismertek, ezért most nagyon várta a találkozásukat. Egy kicsit csalódott is volt, mert aki belépett az ajtón, az egy ereje teljében lévő, jóképű, intelligens vonású elf volt, de semmiképpen nem egy isten.

- Üdvözöllek, becses ellenfelem! - köszöntötte Vivec Juileket. - Úgy látszik holtpontra jutott a mi kis háborúnk!

- Nem feltétlenül. Nem hibáztatlak azért, mert nem akarod nekünk adni Morrowind földjét, de szükségem van partvidékeidre, hogy meg tudjam védeni a Birodalmat a tengeren túli támadásoktól, és az olyan kulcsfontosságú erődökre, mint Ald Marak, rajta kívül pedig Ald Umbeil, Tel Aruhn, Ald Lambasi és Tel Mothrivra.

- És mi mit kapnánk cserébe?

- Cserébe? - nevetett Savirien-Chorak. - Elfelejted, hogy itt mi vagyunk a győztesek, és nem ti!

- Cserébe - mondta végül megfontoltan a Herceg - nem lenne több birodalmi támadás Morrowind ellen, egy esetleges általatok kezdeményezettig, a Birodalmi Tengerészet védené a partjaitokat, és földbirtokokat engednénk át Feketemocsár területéből, mivel nincs semmi szükségünk rájuk.

- Megfontolandó ajánlat - mondta Vivec rövid szünet után -, de kérlek nézd el nekem, ha nem tudok most azonnal dönteni. Kaphatnék pár nap gondolkodási időt?

- Egy héten belül újra találkozunk - mosolygott a Herceg. - Időközben, amíg a sereged nem provokálja az enyémet, béke van.

Ahogy Vivec elhagyta az erődöt, átfutott az agyán, hogy Almalexiának igaza volt, a háború hamarosan véget ér, Juilekből pedig kitűnő uralkodó válik majd.

Az év története a Napkorona kötetében folytatódik.


LcE

Előző: 2920. - Második Termés (V)

Összefoglaló: 2920. - Az Első Kor utolsó éve

Következő: 2920. - Napkorona (VII)