Altmer

Egy átlagos altmer férfi ábrázolása.

A birodalmiak a Nyár-sziget dölyfös, magas, aranybőrű embereit nemes elfeknek hívják, de ők magukat csak altmereknek vagy "civilizált embereknek" nevezik. Az ayleidák mint Salache utaltak rájuk. A birodalomban a "nemest" leginkább a "büszke" vagy "sznob" értelemben használják, és mivel az altmerek tényleg viselik ezeket a jegyeket, a "kisebb fajok" kevés szeretetet viselnek irántuk. Némi igazsággal bár, de önhitten úgy gondolják, hogy ők Tamriel legcivilizáltabb faja. A birodalom általános nyelve, a tamrieli az altmer beszéden és íráson alapul, és a birodalom legtöbb művészete, mestersége és tudománya az ő hagyományaikból építkezik. Ennek ellenére az altmerek pedáns – már-már önhitt – önbizalmát nehéz elviselni. Fürgék, intelligensek és erős akaratúak, így ők a legtehetségesebbek a misztikus harcművészetekben, illetve azzal kérkednek, hogy a fenséges fizikai természetük messze ellenállóbbá teszi őket a betegségekkel szemben, mint más "kisebb fajt". Ennek ellenére valahogy mégis érzékenyek a tűzre, fagyra és villámra.

A nemes elfek Tamriel leghosszabb életű és legintelligensebb fajai között vannak. Ezért sokszor nagyon jól bánnak a mágiával, hiszen a századok alatt könnyen elsajátítható ez a művészet. A hihetetlen erős elméiknek köszönhetően néhány altmer természeténél fogva immúnis a bénulásra.

A 2E 874-ben kiadott "Birodalomkörnyéki zsebkalauz" (vagy röviden csak Birodalmi zsebkalauz) első kiadása egy 1E 2820-ban íródott része az altmerek fajegészségtelen gyermekgyilkosságáról ír, azaz a tíz újszülöttjükből kilencet halálba taszítottak tisztátalan vérvonaluk miatt. Azt is említi még, hogy a neveik csupán a saját nyelvük számainak kombinációja, és majdnem az egész kultúrájuk a szociális helyzetük fitogtatása körül forgott. Hogy ez az írás mennyire megbízható és elfogulatlan, az legalábbis kétséges, mivel a dokumentumot nagyban birodalmi eszmék által áthatott nézőpontból írták, és sok ellenvetést írt a margóira egy névtelen elf.

A Zsebkalauz harmadik változata (melyet csak jóval később, 3E 432-ben adtak ki), már nem említi ezeket a szokásokat – vagy azért, mert már megszűntek, vagy sohasem léteztek, vagy pedig egyszerűen nem írták le őket; ezt nem tudni.