Érctető

Innen: Elder Scrolls Lapok

Az Anequina kopár kanyonjai között terpeszkedő Érctető Elsweyr tartomány nyolc legjelentősebb városának egyike. Az Észak-Elsweyr kereskedelmi központjaként ismert település egy fennsíkra épült, ősi falai és hatalmas hídjai innen tekintenek le a Heg sivatagos vidékére. Érctető egykor Elsweyr tizenhat királysága közé tartozott, hírnevét főként zsiványainak és tolvajainak köszönheti.


Földrajzi adottságok és a város felépítése[szerkesztés]

Érctető Észak-Elsweyrben, a kiterjedt Anequina régióban helyezkedik el. A városállamot minden oldalról szétszabdalt, kietlen síkságok és terméketlen mezőségek veszik körül. Elsweyrben közismert felkiáltás az "Érctető pora". Érctetőt egy széles fennsíkra építették, ami a Heg alacsonyan fekvő medencéje fölé magasodik. A várost körülölelő biztonságosabb felső szinten találjuk a főutat, míg az alsó szinten halálos teremtmények - többek között hárpiák és rémmadarak - ólálkodnak, de az se ritka, hogy az ide tévedők a Hegbe zuhant khajiitok tetemeibe botlanak. A masszív falakkal körülvett várost két nagy körzetre oszthatjuk. Érctető nyugati oldala a kereskedőnegyed, vagy alsóváros. A vásártér a városkapuktól kiindulva az egész teret behálózza kört formázó árusító standjaival. Az Anequinában elfoglalt fontos kereskedelmi pozíciójából adódóan egyáltalán nem meglepő ez a színes vásári forgatag. A piactól keletre kígyózó szűk utcák és sikátorok kapcsolják össze a negyedet a felsővárossal. Az egyik leghírhedtebb déli utca a Vörös Senche Sikátor nevet kapta. Onnantól, ahol a két szint találkozik, a város lényegében egy magas hegy köré épült. A felső szint alsó szekciója teljesen körülveszi a csúcsot, több épület pedig egyenesen úgy néz ki, mintha egyenesen a sziklából nőtt volna ki a sikátorok fölé. A fennsíkba vágott csatornarendszer ágai az egész alsóvárost összekapcsolják és középen, pont a hegy alatt futnak össze. A jóval nyitottabb felső szintet alacsony falak határolják, utcái közé tágas parkok ékelődnek be. A városháza a keleti falnál álló legnagyobb épületben kapott helyet, innen tekint le az egész városra. Az Érctetővel szomszédos települések közül érdemes kiemelni az északkeletre fekvő Királyléptét és a délnyugaton terpeszkedő Neumarléptét.


Történelem[szerkesztés]

Érctető a Meretikus kortól egészen a késő Első korig Elsweyr tizenhat ősi királysága közé tartozott. Hírnevét főként zsiványainak és tolvajainak köszönheti. A Meretikus korban a tizenhat királyságon a vadászurak és a kegyetlen vadász-arisztokrácia uralkodott. A korszak második felében Meirvale és Helkarn vadászurai összeakasztották az agyaraikat. A konfliktus annyira elmérgesedett, hogy végül már a földművelő paraszti rétegből soroztak be katonákat. Ez a lépés vezetett Elsweyr történelmének legszörnyűbb éhínségéhez. Három évnyi háborút követően a parasztság fellázadt a vadászurak ellen, ezzel felkelésre ösztönözve a szomszédos királyságok legalsó társadalmi rétegeit is. Ezen királyságok közé tartozott Érctető is. 1E 2260-ban a thrasi pestis kitörésével a többi királysághoz hasonlóan Érctető is hanyatlani kezdett. Végül az uradalom maradványai beleolvadtak az Anequinai Királyságba.

Érctető fehér oroszlánokon lovagló díszőrségét az anequinai Keirgo király és a pellitine-i Eshita királynő 2E 309-ben megtartott esküvői ceremóniáján mutatták be.

2E 560-ban a Knahaten-járvány végigsöpört Dél-Tamrielen, a ragály Elsweyrt sem kerülte el. Senchalból kiindulva hamar elérte Alabástromot is, és megfertőzte az egész tartományt. Érctető is azon elsweyri városok közé tartozott, melyeket beszennyezett a járvány, sőt, Észak-Elsweyrben ezt a várost érte a legnagyobb csapás. De ezzel nem értek véget a gondjaik. A Másodkor hatodik századának derekán Elsweyr északi területeit megtámadta a Cyrodiili Birodalom. A járvány okozta pánikot a saját javukra fordítva a Birodalmi Légió lerohanta Anequinát és megszállta Érctetőt, valamint Folyamvárat. A híres khajiit harcos, Namu megpróbálta egy század élén visszavenni mindkét várost, de odaveszett a harcmezőn. Mindeközben a járvány tovább pusztított Észak-Elsweyrben, de idővel többféle megoldási kísérlet született a megfékezésére. Ubrazt, Dűne alkimistamesterét és kíséretét 2E 565-ben átirányították Érctetőbe, hogy megállítsák a fertőzést, de nem jártak sikerrel.

Érctető helyzete az elkövetkezendő évtizedekben változatlan maradt. A várost 2E 582-ben a káosz uralta és semmilyen jel nem mutatott rá, hogy bármilyen segítséget kapna kívülről. A kereskedőnegyedet kifosztották és porig égették, az egykor virágzó felsőváros üresen kongott. Az Érctetőben maradt lakosokat lassan felemésztette az őrület. Elméjüket megzavarta a járvány, amivel együtt kellett élniük, és a mellettük élő fertőzöttek miatt érzett félelem. Néhányan már a kannibalizmust se vetették meg, hogy életben maradjanak, mások azért ették meg társaikat, hogy elpusztítsanak mindent a környezetükben, ami élt. A Peryite kultusz hívei is ekkor érkeztek meg Érctetőbe, mivel bizonyítékot kerestek arra, hogy a daedra hercegek irtották ki a város lakosságát a Knahaten-járvánnyal. Kivételesen nekik sikerült végül elmenekülniük a városból.

A Harmadkorban, a Birodalmi bálványkép idejében Amtaba király uralkodása alatt Érctető már ismét nyüzsgő város volt, és folyamatosan rivalizált Folyamvárral.


Egyéb érdekességek[szerkesztés]

Az Arenat a fejlesztés kezdeti időszakában harci játéknak tervezték, és a játékos egy bajnokság során eljutott volna Tamriel összes városába, hogy különböző gladiátor csapatokkal küzdjön meg. Habár ez végül kimaradt a játékból, de a fájlokból sikerült előbányászni, hogy Érctető gladiátor csapata a "Némák" nevet viselte.