CsK:Vivec 36 leckéje 30. prédikáció

Innen: Elder Scrolls Lapok
A lap korábbi változatát látod, amilyen Brenda (vitalap | szerkesztései) 2011. szeptember 1., 21:04-kor történt szerkesztése után volt. (Új oldal, tartalma: „{{CsKKönyv|414|Tribunal|Vallás}}”)
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
Vivec 36 leckéje 30. prédikáció
A Tribunal harcos-költő isten-királyának tanításai igazán elszánt hívei számára. Felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy nem fordítóink vesztették el józan eszüket (bár időnként kis híján...). Az olvasás során elszenvedett esetleges szellemi károsodásért nem vállalunk felelősséget! A 30. kötetben Vivec a 6. szörnyet, Városarcút veszi célba, és ismét furcsa dolgok történnek. A kötet elolvasása rövidpenge képzettségünket fejleszti.

Eztán Vivec elhagyta a Számok Szobájának misztériumait, és visszatért az űrtelen űrbe. Az Ideiglenes Házból kitekintett a köztes világra, hogy megtalálja a hatodik szörnyet, kinek neve Városarcú. Bosszús lett, mert nem találta, és visszatért a Mourning Holdba, és megölt egy misztikust, aki magasabb parancs után érdeklődött.

Nerevar, a Vezér, szemtanúja volt az eseménynek, és megkérdezte, miért tette ezt.

- A misztikus útmutatásért fordult hozzád. Azért dolgoznak, hogy egyházad szilárdabbá tegyék.

- Senki sem tudja, mi is vagyok - mondta Vivec.

A Vezér biccentett, és visszatért tanulmányaihoz.

Ekképp rejtőzött el Városarcú apja-anyja elől: a Ha-Note névvel született a hatalom puszta vágya nyomán, összezavarodott tömegek elvont szelének rezgésére hangolva. Kis városokban vert gyökeret, sokszorozódott, a letelepedettek elméjében húzódott meg, mint egy rejtett csillagkép - a kultúra csillagtérképe -, feje pedig saját rezgésében úszott. Ha-Note oldalazva mozgott, ismeretlenül növekedett. A hangokon felül az új érzelmekkel is együtt remegett, halhatatlan érzelmekkel, az ismert harmincnál is többet magába szívva, hogy létezhessen a köztes világban. Amikor Ha-Note-on eluralkodott a halálos honvágy, a kiragadók elvitték.

Egy kiragadó ezt mondta:

- A magány új érzelmei csak az őrületben lelhetők fel. Ez már a múlté. Már a miénk.

A kiragadók soha nem alapítottak saját városokat, és Vivec képe, mely szentségben ragyogott a szférákon át, felkeltette a figyelmüket.

- Ebből az okból kifolyólag csúszott be Vekh a mi királyságunkba, bűnös vágyaink által megfojtva - a veszteségben rejtőzve. Felépítjük hát a remény bástyáját arcára.

Sok év elmúlt már Resdaynia fölött, és a dwemer főpapok Vivechez és a kiragadók új Ha-Note-jához hasonlatosat építettek. A Vezér megütközött túlontúl felbátorodott, bolond szavakat mormoló seregeikkel, és Nerevar segített elpusztítani őket Ayem egyetlen seregének támogatásával. Amikor elment, hogy trófeát adjon Vivecnek, látta, hogy urát Városarcú támadja. A szörny épp ezt mondta:

- Itt vagyunk, Vekh és Vekh, hogy lecseréljük városod. A "több mint ismert" érzelmek helyéről érkeztünk, és polgáraink belehaltak. Két dologért jöttünk, de csak egyért állhatunk ki. Mindkettőt kérjük tőled, hogy kultúránk hibáit kijavítsuk vagy tiéd erőszakkal elvegyük. Úgy gondoljuk, a második egyszerűbb.

Vivec felsóhajtott:

- Eltávolítanál hivatalomból? Belefáradtam már ebbe, ámbár korokkal ezelőtt meg akartalak ölni. Resdaynia megbetegedett, és nincs időm egy ismeretlen baleset képzeletbeli kielemzésére. Tessék, vidd ezt.

Megérintette Városarcú reménytornyát, és kijavította a kiragadók hibáját.

- És ezt.

És átdöfte Városarcú szívét az Ethos-késsel, melyről azt mondják, RKHT AI AE ALTADOON AI, az érintkezés helyes rövidpengéje.

A szavak vége ALMSIVI.


_lac_

Előző: Vivec 36 leckéje 29. prédikáció

Összefoglaló: Vivec 36 leckéje

Következő: Vivec 36 leckéje 31. prédikáció