CsK:Oblivion vizei
Száz és húsz számon tartott koron át az ürességben, a pusztulásra ítélt népbe mélyen beivódott a gonosz. A fénylő istenek végül elhatározták, hogy megbüntetik e hitetlen lelkeket. Összezúzzák ezen engedetlen gyávákat, a hatalmas, istentelen kártevőket, kik undorítók a Fény előtt. Nagyon megbánták már, hogy tekintetük Oblivionra révedt, hol meglátták az első sötét rokonokat, s hogy testvérekként üdvözölték őket.
A Győzelem Fejedelemségei észrevették, mily hatalmas volt eme önfejű lelkek gonoszsága. Látták, ahogy azok elteltek ravaszsággal, s hogy félelem nélkül bűnöznek. Úgy döntöttek hát, megzabolázzák a daedra törzseket, s kézzel és pöröllyel sújtják le a sötét fajt.
De valamikor a Sötétség kihívja majd a Fényt, mert hatalmasak az erők, melyek az ürességből merítettek, pusztulást hozva egymásra. Fogadalom nem képes megkötni őket, oly mélységesen irigyek, s hitszegők. Bizony megnyílnak majd Oblivion kapui. Ki fogja hát rázárni őket a duzzadó áradatra?
