CsK:Az arany érdemszalag
A fény remegve tört át a fák lombján azon a tavaszi kora reggelen, amikor Templer és Stryngpool a tisztás felé haladtak. Négy éve egyikük sem járt a Magas Ormon, a kedvenc fáik között. A fák is megváltoztak, bár ők is. Stryngpoolnak helyes szőke bajusza volt, viasszal hegyesre pödörve. Templer meg nem is hasonlított arra az ifjoncra, aki egykor kalandokért járt ezekben az erdőkben. Sokkal csendesebb volt, arcán több volt a forradás.
Íjaik, és tegezeik is náluk voltak. Így még nehezebb volt előrehaladni a bokros-ágas sűrűben.
- Ez az ösvény vezetett a házadhoz, nem, öregfiú? - kérdezte Stryngpool.
Templer ránézett a benőtt útra, lassan bólintott, majd folytatta útját.
- Gondoltam, hogy az - mondta Stryngpool. Aztán felnevetett. - Emlékszem rá, mert mindig ezen futottál haza, ha vérzett az orrod. Nem sértésnek szánom, de meg kell mondjam, alig hiszem el, hogy katona lett belőled.
- Hogy van a családod? - kérdezte Templer.
- Mint régen. Még beképzeltebbek, ha lehet. Persze azt szeretnék, ha visszajönnék az akadémiáról, de itt nem vár semmi. Legalábbis addig nem, amíg meg nem szerzem az örökségem. Láttad már, hogy kaptam egy arany érdemszalagot az íjászatomért?
- Hogy mulaszthattam volna el? - mondta Templer.
- Ja persze, majdnem elfelejtettem, hogy a család igencsak hivalkodó módon a nagycsarnokban helyezte el. Azt hiszem, még a nagy ablakon át is látni. Ostobaság, de remélem, a parasztokat lenyűgözi.
Hirtelen kitisztult előttük az erdő, és a tisztáson találták magukat. Sűrű, nehéz köd telepedett rá. Néhány méterre tőlük zsákokból készült céltáblák álltak félkörben. Úgy néztek ki, mintha álldogáló őrök lettek volna.
- Látom, gyakorolsz - mondta Templer.
- Nos, egy kicsit. Csak pár napja tértem vissza a városba - mosolygott Stryngpool. - A szüleim azt mondták, te egy hete érkeztél.
- Úgy is van. Az egységem pár mérföldre táborozik, innen keletre. Gondoltam, meglátogatom a jó öreg barátokat. Sok minden változott. Alig ismertem rá a dolgokra - Templer végignézett az alattuk mérföldekre elterülő néptelen szántóföldeken - Szép kis ültetvénynek tűnik.
- A családunk rendesen kiterjeszkedett, mióta elmentetek. Azt hiszem, egy darabig szó volt róla, hogy fenntartjuk a régi házadat, de aztán nem láttuk értelmét az érzelgősségnek. Már csak azért sem, mert termékeny föld feküdt alatta.
Stryngpool óvatosan felajzotta az íját. Gyönyörű munka volt. A legsötétebb ébenből készült. Rajta finoman megmunkált ezüst. Kézzel készítették neki Nyugalmban. Nézte, ahogy Templer felajzotta íját, és hirtelen szúró fájdalmat érzett. A visszaugró húr arcon csapta.
- Ha így tanították meg nektek felajzani az íjat, elkél neked egy pár jó tanács az akadémiától - mondta Stryngpool. Bár hangja nyugodt volt, alig tudta visszafojtani kitörni készülő mérgét. A laza csomóknak úgy kell kinézniük, mint egy X, és egy O. A tiéd olyan, mint egy Z, és egy Y.
- Én így szoktam - mondta Templer. - Nem maradok egész délután. Estére az egységemnél kell legyek.
Stryngpool egyre mérgesebb lett Templerre. Ha azért van rossz kedve, mert a családja elvesztette a földjeit, miért nem tudja megmondani? Egyáltalán miért jött vissza a völgybe? Nézte, ahogy Templer nyilat tett az idegre, és célra emeli az íjat. Ekkor elköhögte magát.
- Sajnálom, de egyszerűen nem tudlak jó lelkiismerettel visszaküldeni a sereghez anélkül, hogy megtanulnál néhány dolgot. Háromféleképpen lehet kihúzni az íjat: három ujjal, hüvelyk- és mutatóujjal, és hüvelyk- és még két ujjal. Nézd, én így szeretem kihúzni, a hüvelykujjammal - mutatta a feszülő ideget Stryngpool. - Ha nem jól csinálod, le is tépheti.
- Azt hiszem, én a magam kis béna megoldását szeretem a legjobban.
- Ugyan már, ne legyél ilyen makacs, Templer! Nem véletlenül kaptam meg az érdemszalagot. Lőttem pajzs alól, állva, guggolva, térdelve és lóháton ülve. Mivel barátok vagyunk, és ezt ÉN még nem felejtettem el, megosztom veled a praktikáimat. Kynareth nevére, emlékeszem, mikor még csak kölyök voltál, könyörögtél az effajta segítségért.
Templer Stryngpoolra bámult egy pillanatig, aztán leeresztette az íját.
- Mutasd!
Stryngpool megállt egy pillanatra, kifújta növekvő mérgét. Aztán kihúzta az íjat először a szemöldökéhez, aztán a bajuszához, a mellkasához, és a füléhez.
Háromféleképpen lehet lőni: egy gyors mozdulattal kihúzni és elengedni, ahogy egy bosmer csinálja; kihúzni és egy kicsit tartani lövés előtt, mint a khajiitok; és kicsit húzni rajta, aztán szünet, és teljesen kihúzni - Stryngpool pontosan a cél közepébe lőtte a nyilát - és elengedni. Én ezt szeretem.
- Nagyon szép volt - mondta Templer.
- Most te - mondta Stryngpool. Segített neki az idegre illeszteni az íjat, jól kihúzni, és célozni. Templer arcán mosoly suhant át - Stryngpool egész délután most először látott ilyen gyermeki arckifejezést a harcedzette ábrázaton. Templer kilőtte nyilát, az felrepült a magasba, elszállt a cél felett, és eltűnt a völgyben.
- Nem is rossz - mondta Templer.
- Nem, nem rossz - mondta Stryngpool immár újra barátságos hangulatban. - Ha gyakorolsz, egy kicsit koncentráltabban is tudsz célozni majd.
Még egy kicsit gyakoroltak a búcsú előtt. Templer keletnek indult a csapatához, Stryngpool pedig az erdőn vágott keresztül a családi kúria felé. Ahogy átvágott a széles pázsiton és felsétált a bejárati ajtóhoz, egy kis dallamot dudorászott, amit az akadémián tanult. Roppant elégedett volt magával, hogy segített öreg cimboráján. Az, hogy a nagy ablak betört, teljesen elkerülte a figyelmét.
