CsK:Agnar naplója
Első Bejegyzés:
Amikor átvettem Thirsk törzsfőnöki rangját, amikor elfogadtam a gyönyörű Hóéneklő Svenját tanácsadómnak, majd arámnak, el sem tudtam képzelni, milyen gyorsan meg fog változni az életem.
Solstheim szigetére mentem, mert egy kis pihenésre volt szükségem, s ezt meg is leltem Thirsk mézsörrel átitatott csarnokaiban. De aztán találkoztam Svenjával, az én édes Svenjámmal, s belekeveredtem egy hősi történetbe, amilyenről mindaddig csak mítoszokban és gyermekmesékben olvastam.
Svenja elmesélte nekem ama végzetes éjszakát, amikor egy irtózatos teremtmény, melyet Uderfrykte-ként ismertek, megtámadta a Mézsörcsarnokot, féktelenül öldökölve, őt hagyva egyedül életben. A teremtményt lemészárolta egy bajnok, és Thirsk-nek új főnöke lett, de ez nem sokkal azelőtt volt, hogy továbbálltak, új kihívások, új kalandok után kutatva.
És itt léptem be én a történetbe. Hóéneklő Svenja, az ő jégkék szemével és lenszőke hajával elnyerte szerelmemet. Nem sokkal azután, a férjévé lettem... és a Mézsörcsarnok új főnökévé. Igazság szerint soha nem voltam boldogabb. De Svenja, az én drága feleségem, csendes nyomorúságban leledzett, folyamatosan az Uderfrykte, és a Mézsörcsarnokban, és a szeretett társai között végzett pusztításának emléke kísértette. Az én drágám minden éjjel sikoltva ébredt, arca eltorzulva a borzalomtól, és egyetlen szó hagyta el ajkait - "Udyrfrykte!"
Aggódtam feleségem épelméjűségéért és boldogságáért, de ő volt, ki megoldást talált problémájára. Mint egy harcos, mondta, szembe kell néznie félelmével. Le kell győznie azt. Az Udyrfrykte halott volt, igen, de honnan jött? Egyedülálló volt? Jöhet-e több ilyen teremtmény, és szabad utat engedhet a pusztításnak újra? Engem, szeretett férjét is megölhetnek? Így hát megegyezett a felfedezőkkel és a kutatókkal egész Tamrielről, hogy ameddig nem talál választ, folytatja a kutatást. Az Udyrfrykte minden bizonnyal NEM volt egyedülálló, hanem egy ősi Udyrfrykte matróna ivadéka. Annak érdekében, hogy véget érjenek a rémálmok, és annak érdekében, hogy megelőzzük a további pusztítást, le kell vadásszuk és el kell pusztítsuk az Udyrfrykte matrónát, nem számít, hol és hogyan.
Második Bejegyzés:
Ysmir segedelmével, megkezdtük a keresést. És kerestünk. És még tovább kerestünk. De végezetül sikerült - a szerencsés áttörés, melyben reménykedtünk. Egy pásztor meglátta a teremtményt Égkoszorú távoli hegyvidékén!
Harmadik Bejegyzés:
Megtaláltuk a nyomait és napokig követtük, átlépve a Birodalmi Tartomány határát. Itt, a fagyos hegyek között, találkoztunk egy helyi vadásszal, ki megpróbált elriasztani minket a környékről, egy halálos teremtményről szóló legendát felidézve, mely a Hullókő rémeként volt ismeretes - egy szörnyeteg, kinek több mint egy tucat ember lemészárlását tulajdonítják, és ugyanennyi jószágét. Lehetséges, hogy ez a teremtmény maga az Udyrfrykte matróna, akit keresünk? Talán, Solstheimben lévő ivadékával ellentétben, a matróna helyszínről helyszínre vándorol, és ezen mozgékonysága az, ami eddig megóvta a megöletéstől vagy az elfogástól?
Negyedik Bejegyzés:
A Hullókőnél táboroztunk, mely állítólag a legmagasabb természetes megfigyelőpont egész Cyrodiilben. Innen mérföldekre ellátunk! Ígyhát folytatjuk a megfigyelést, éjjel és nappal. Közel vagyunk, olyan nagyon közel. Svenja és én érezzük ezt magukban, a csontjainkban. Valóban, kiváltképpen Svenja volt mindíg összhangban az ilyesféle dolgokkal, és meg volt győződve róla, hogy az Udyrfrykte matróna közel van.
Ötödik Bejegyzés:
Svenja belefáradt folyamatos írásomba, de ez a napló jó szolgálatot fog tenni arra, hogy rögzítse utazásainkat és segítsen az Udyrfrykte elleni védekezésben. Mérgesen, türelmetlenül bámul rám, most is, ahogy írok, de ez a bejegyzés túlságosan fontos - végül, a megfigyelés harmadik napján, megpillantottuk - az Udyrfrykte matrónát! Nem hasonlít semmire sem, amit valaha is láttunk, egy óriási, troll-szerű szörnyeteg libegni és vibrálni látszott a hidegben - mintha magának, a télnek az állatias formája lenne! Megindulunk most, hogy levánszorogjunk a hegyről, fegyver a kézben, és megadjuk a Hullókő rémének, amit megérdemel!
Hatodik Bejegyzés:
Kudarc és borzalom! Összes erőnket összeszedve megtámadtuk a szörnyeteget, de ez paródiába illő, értelmetlen volt. Svenja... Az én gyönyörű Svenjám! Drága feleségem azonnal meghalt, majdnem teljes egészében felfalta a szörnyeteg! És noha szégyent hoz rám, ahogy leírom eme szavakat, de semmi másra nem tudtam gondolni, csak a menekülésre. Elszáguldottam, vissza ide, a táborunkba a Hullókőnél, hogy összeszedjem gondolataimat és bátorságomat.
Nincs sok időm. E gyors bevonulás után kimasírozok, hogy találkozzam az Udyrfrykte matrónávall még egyszer - biztos, hogy mindenféleképpen követett táborhelyemre, így összetűzésünk elkerülhetetlen. Remélhetem-e egyáltalán, hogy legyőzhetem e borzalmat? Egy dolog biztos - Svenja és én meggondolatlanul, felkészületlenül jöttünk. Acél fejszém? Használhatatlan. Drága feleségem Jégsárkány Íja? Teljességgel haszontalan (és még Svenja kezében volt, mikor egészben lenyelte a szörny).
A fenevad, úgy tűnt, a hideg teremtménye, és valószínűleg közel teljesen ellenáll annak. Megtámadhatnám tűzzel, ha lenne bármiféle kéznél. De nincs időm. Nincs idő elutazni a Mágusok Céhéhez, és szerezni egy bűvölt pengét, vagy megfogadni egy varázsló szolgálatait. Acél fejszémnek kell megtennie. Így hát visszatérek a csatába, és erősen reménykedem, hogy képes leszek elpusztítani ezt a nyomorult szörnyeteget, ki oly sok fájdalmat hozott oly sok emberre. És ha nem, boldogsággal tölt el az a tudat, hogy hamarosan gyönyörű arám társaságát fogom élvezni Sovngarde aranyozott csarnokaiban.
Ha valaki olvassa eme sietősen írott naplót, én valószínűleg halott vagyok, és imádkozzon Ysmirhez, hogy több szerencsével járjon a teremtménnyel szemben, mint én.
Rendíthetetlen Agnar
