CsK:Lovidicus nagyúr naplója
Első bejegyzés: Gyönyörű! Szűzies és fenséges. Ez az egyetlen mód, hogy pontosan leírjam szerelmemet, a hajadon gro-Malog-ot. Igaz, Tamriel orkjait gyakran becsmérlik a Birodalom más polgárai, és ritkán tölti el őket látványuk örömmel. Tehát az én Luktuv hajadonom az orkok egy ritka fajtájához tartozik, nem hasonlítva fajtájának egyéb képviselőihez külsőségekben? Na nem. Valójában tökéletes képviselője fajtájának, zöld bőr, izmos alkat, miegymás. De ugyanakkor gyönyörű is. De hát ki vagyok én, hogy megítéljem? Ki vagyok én, hogy bíráljam, amikor oly sokan elítélhetik akárcsak a létezésem is? Csak remélhetem, hogy szerelmem oly megértő lesz, amikor megismeri egyedülálló állapotomat, így hát fel kell fednem eme legértékesebb titkot.
Második bejegyzés: Isten verje a rangombeli politikusokat! Adózás és kereskedelmi tárgyalás és találkozók képmutató arisztokratákkal - ez néha elég ahhoz, hogy megbánjam egész elsőszülött mivoltomat. Úgy töltöttem az életem második felét, hogy rejtegettem valómat, őrizve titkomat. De most egy sokkal nagyobb kihívással nézek szembe, mint bármikor, mert ha kitudódik, hogy beleszerettem egy cselédbe - ráadásul egy orkba, nem másba - teljesen tönkremegyek. Ilyen az élete egy cyrodiili nemesnek.
Harmadik bejegyzés: Átkozzatok el gyávaságomért, de még nem volt elég erőm, hogy elmondjam imádott Luktuv-omnak az igazságot. Talán így a legjobb neki, mi haszna származna a tudásból? Megoszthatná velem összes félelmemet, de egyet sem képességeim közül. Élete kétségekkel és bizonytalansággal telne meg. Mindazonáltal, ha velem tölti hátralévő halandó napjait, joga van megtudni az igazságot.
Negyedik bejegyzés: Öröm és lázas izgalom! Gyermeket vár! Imádott Luktuv-om az én gyermekem hordozza! A bábák fiút jósolnak, és mi már eldöntöttük, hogy Agronak-nak fogjuk nevezni. Igazából soha sem voltam vele tisztában, hogy ilyen csoda egyáltalán lehetséges, de az istenek áldásukat adták nékünk, így hát ez lészen. Kíváncsi vagyok, természetesen, vajon drága gyermekem megosztja-e vélem Sötét Ajándékomat. Csak az idő adhat erre választ.
Ötödik bejegyzés: Ma este fény derül az igazságra. Mindent el fogok mondani imádott Luktuv-omnak. Tudni fogja, ki és mi vagyok, és el fogjuk dönteni, hogyan tudjuk a legjobban felnevelni a drága gyermeket, mely a méhében növekszik.
Hatodik bejegyzés: Árulás! Aljas és undorító ringyó! Hogy meri Luktuv megkérdőjelezni indítékaimat, megkérdőjelezni meg nem született gyermekem iránt érzett szeretetemet! Amikor megtudta az igazságot, hogy én, Lord Lovidicus, nem vagyok immár ember, hogy az utóbbi kétszáz évben vámpírként járom Tamrielt, mily gyorsan ítélkezett felőlem! Szóval én egy szörnyeteg vagyok, ugye? Talán be kellett volna bizonyítanom, hogy igaza van. Talán szárazra kellett volna, hogy szívjam, amíg megtehettem volna. De szerettem őt, oly mélyen, ahogy férfi valaha is szerethet nőt, és semmi többet nem akartam, minthogy világra hozza gyermekünket, és apaként megölelhessem. Talán amikor megjön Luktuv esze - mivelhogy visszautasítja, hogy előjöjjön szobájából - ésszerűen megbeszélhetjük jövőnket. Mindazonáltal nem fűzök nagy reményt a dologhoz.
Hetedik bejegyzés: Bebörtönözve! Bebörtönözve a saját házamba! Amíg aludtam, Luktuv bezárt a saját hálószobámba. Hívott az ajtón keresztül, elmondta, hogy azt tervezi, elszökik meg nem született gyermekünkkel. Azt gondolja, megőrizheti a kisbabámat tőlem! Amikor kiszabadulok, megtalálom az áruló ribancot és kitépem a gyermeket a méhéből!
Nyolcadik bejegyzés: Két hét. Két hét telt el, mióta Luktuv bezárt saját szállásomra. Bár próbálom, ahogy csak bírom, nem tudom kiszabadítani magam. Nem tudom áttörni az ajtót! Ha nem ehetek hamarosan, érzem, meg fogok őrülni.
Kilencedik bejegyzés: Étel, vér vér vér vér kell nekem kell vér kell vér
Tizedik bejegyzés: ...
