CsK:Istenkáromló kísértetek
... nem ezen világon, de nem is ezen kívül, hanem köztük senyvednek, vér és hűség által kötődve otthonukhoz és sírjukhoz. Ám, ha önként jönnek, testvéri szeretetből, vagy a hit iránti kötelességből, akkor az nem szentségtelen. Ez nem más, mint az ősök válasza, ébredése azoknak, kik soha nem alszanak, szolgálatra gyűlése azoknak, kiket a klán védelmére ösztönöz családjuk és házuk.
De ha boszorkánymesterek kényszerítik őket, az ilyen megidézés istenkáromlás, utálatos a törzsek és a Templom előtt, és akkora bűn, melyért több évig égő máglyán sem lehet vezekelni. Ne tűrjetek meg boszorkánymestert magatok között, hisz másért sem jön, mint hogy ellopja atyáitok csontjait s a hamvakat kriptáitokból! Arra vágyik, hogy erővel megszerezze, mi jog szerint a tiétek, hogy előrángassa szeretteitek szellemét a köztes világukból, s arra kárhoztassa őket, hogy rabszolgák vagy barmok módjára szolgálják őt. Ki ismerheti a holtak szégyenét, a nekromanták szolgáinak folytonos sírását? Hisz már az a szolgálat is elég kegyetlen, mit az ősök szeretetből végeznek családjuk és rokonaik számára. De nyugalmat találhat-e még valaha az a szellem, őrszellem, csontharcos vagy csontúr, kit szentségtelen rituáléval idéztek meg, és erőszakkal hajtottak a hullarablók akaratának igája alá? Hogyan találhatja meg valaha is a véréhez és klánjához visszavezető utat?
Csak egy becsületes dunmer, ki vér szerint kötődik családjához és otthonához, és eskü és szolgálat által a Templomhoz, idézheti meg egy halott dunmer szellemét. Ám azoknak az idegen, más fajok boszorkánymestereinek, kik megszállják partjainkat megengedhetjük-e, hogy kirabolják sírjainkat, és hogy testvéreink lelkeit szolgaként magukhoz láncolják, ezzel ellopva holtjaink halál utáni életét, ahogy azt az élők földjeivel is teszik? Nem, azt mondom nem, és nem és nem! Az ilyen nekromantáknak pusztulniuk kell istenkáromló mágiájukkal együtt.
