CsK:Egy skooma-evő vallomása
Akkor, mégis miért kényszerítem magam arra, hogy hosszadalmas részletességgel elmeséljem bűneimet és bánatomat?
Azért, mert remélem, hogy történetem elmesélésével szélesebb körben ismert lesz a szabadulás reménye ebből a szánalmas állapotból. Valamint azért, mert remélem, hogy mások, akik szintén a skooma-függőség megvetésre méltó áldozatai, felhagynak vele. Talán azért, mert megismerik történetemet, hogy miként estem kétségbe, majd hogyan sikerült újra megtalálnom és megszabadítani magamat önként vállalt láncaimtól.
Mert közismert minden khajiit számára, aki tudhat az efféle dolgokról, hogy nincsen gyógymód a skooma-függőknek, és ha már egyszer a skooma rabjaivá váltak, akkor örökre azok is maradnak. Mivel ezt nagyon sokan így tudják, ezért igaznak is tartják, annak ellenére, hogy nem az, mivel én vagyok rá az élő bizonyíték.
Nincs itt semmilyen csodás gyógymód. Nincs szükség semmilyen varázsitalra. Nincsen semmilyen mágikus ráolvasás, mely felszabadít a skooma keltette érzelemhullámoktól, amint az keresztülfolyik a véreden.
De ehhez meg kell érteni ennek az érzelemhullámnak a lényegét, valamint e vágy csábítása elfogadásának tényét, továbbá félre kell tenni vágykeresés miatti szégyenérzetet, és el kell felejteni azt is, hogy mi lesz, ha felhagy az egyetlen vigaszt és gyönyört adó dologgal. Ezen dolgok megértésének és átgondolásának a birtokában az áldozat eljut arra a döntéshozó pontra, ahol a reményt és kétségbeesést ketté tudja választani.
Röviden, csak a tudás, és ennek elfogadása szolgáltathatja a kulcsot a rabszolga béklyóihoz, és teheti szabaddá.
Tilse Sendras történetének beszámolója végigvezeti az olvasót a korai lelkesedés szakaszán, a megszállott, önkívületi állapoton és a függőség miatti mélységes szégyenérzeten. A történet eseményeit olvasva az olvasó lassan felfedezi, hogy milyen reménytelenséget áraszt saját függősége, amikor önkívületi állapotban van, és rájön, hogy csak egy gyámoltalan és bolond válhat a skooma rabjává. Ebből logikusan következik, hogy a nem ilyen személyek egyszer, ha nem is könnyen, de minden kétséget kizáróan képesek lehetnek leszokni, az egyszer megkóstolt, páratlan örömet okozó skoomáról. Tilse Sendas példája mutatja, hogy egy függő is le tudja küzdeni saját önmegvetésének koloncát, tehát létezik a leszokás lehetősége. És szemben minden nagy becsben tartott köznépi hiedelemmel, azt is mondja, hogy nem együtt KELL megszabadulni a cukor alóli függőségtől, hanem csak a skoomafüggő egyén tudja meghozni ezt a döntést. Tilse Sendasnek az az álláspontja, hogy a skooma-függőség nem szükségszerűen a morális és egyéni gyengeség jele, alapvető eleme annak, hogy a gyógyulás lehetséges. Azonban ettől még a dunmer társadalom becsületes és konzervatív tagjai nem kedvelik különösebben sem őt, sem az általa írt könyvet.
